Könyvajánló


Schmidt Egon: Kócsagok birodalma - A Velencei-tó állatvilága

„Az évek távlatából ma már nehéz lenne eldönteni, mikor szerettem meg a Velencei-tavat. A sok, elsősorban a tó állatvilágával kapcsolatos élmény valami furcsa, szép emlékké olvad össze bennem. Hogy mikor is szerettem meg? Talán azon a rég elmúlt őszi alkonyon, amikor, mint kisfiú, először álltam a dinnyési parton, és egészen elmerültem a vöröslő nyugati égbolt előtt vízre érkező libacsapatok csodás látványában.” A Velencei-tó. Mindenkinek más jut róla eszébe. A fürdőzők vidám pancsolása. A lágy hullámokat szelő hajók, vitorlások. A nádas mélyén megbújó madárfajok.
Schmidt Egon 1931. június 16-án született Budapesten, magyar ornitológus, Kossuth-díjas író. Már kisgyermekkorában is érdekelték a madarak, észrevételeit naplójába jegyzete le. Autodidakta módon képezte magát, előbb a Fővárosi Állat- és Növénykertnél, majd a Magyar Madártani Intézetnél dolgozott, ő vezette a Madárgyűrűző Központot. Számos természettudományos könyvet írt, legfőbb témája a szívéhez olyan közel álló madárvédelem.
A Kócsagok birodalma című könyvében a Velencei-tó állatvilágával, elsősorban a madarakkal foglalkozik. Nemcsak azért, mert számára oly kedves állatok, hanem mert a figyelmes természetbarátok rájuk figyelnek fel a leginkább. Az író a kalandozásokat évszakonként csoportosítja. A történeteket átjárja egy varázslatos békesség, szinte látjuk magunk előtt a tájat, halljuk a felcsendülő madárdalt
Könyveiben remek túraútvonal ajánlók, úti cél javaslatok vannak, melyek könnyedén kedvet csinálnak ahhoz, hogy ne csak képzeletbeli, hanem valódi sétát is tegyünk a Velencei-tó környékén.
A Kócsagok birodalma első kiadása 1980 tavaszán jelent meg, majd 20 évvel később a második kiadás is napvilágot látott. Húsz év nagy idő. Nemcsak egy emberében, de bizony a békésen fodrozódó Velencei-tó életében is. Változik a világ, változik az ember is. S bár nem könnyű mindig, de meg kell tanulni elfogadni a változást. A kivágott öreg fák helyett újak nőnek, átalakul a táj, madárfajok érkeznek vagy tűnnek el. De a tó hónapról hónapra évről évre ugyanolyan őszinte alázattal várja és köszönti az érkezőt. S ha eltűnik a zord tél, újra szabadon hullámzik a víz, a susogó nádas sejtelmes titkokat árul el mindazoknak, akik szeretik, óvják, vigyáznak rá. (Csehné R. Judit)


Száz magyar falu könyvesháza


A magyar államalapítás millenniumára 100 településtörténet jelent meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint az adott megyei és községi önkormányzatok támogatásával. Az államalapítás 1000. évfordulója alkalmából, 2000-ben száz kötetben száz falu történetének megírását, közreadását határozták el. Fejér megyéből Alcsútdoboz, Csákvár, Lovasberény, Martonvásár, Pákozd és Zámoly településtörténete jelent meg a sorozatban. A kötetek szerzői az adott települések legjobb ismerői, történészek, levéltárosok, Demeter Zsófia, Erdős Ferenc, Hári Gyula, Hornyák Mária, Kelemen Krisztián, Lukács László voltak.
A falumonográfiák egységes szerkezetben dolgozzák fel a kiválasztott falvak történetét. Minden esetben a természeti környezet leírásával kezdődik az ismerkedés. A legkorábbi régészeti leletektől, az első írásos említéseken keresztül az 1990-es évekig időrendben zajlik a községek életének bemutatása sok térképpel, fotóval, illusztrációval. Az általános, rövidre szabott eseménytörténet után az adott helységről tematikus ismeretekhez jutunk. Például Alcsútdoboz történetében jelentős a birtokos Habsburg-család, vagy Martonvásáron a Brunszvik-család jelenléte. A Függelék minden esetben elengedhetetlen adatokat közöl. Innen megismerhetjük a településen birtokkal rendelkező nemesi családok neveit, a két világháború áldozatait, a helyben született, ismertté vált személyek életútját, esetenként a papok, tanítók névsorait is.
A köteteket Összefoglaló zárja, melyből megtudhatjuk, miért is került be az adott falu a 100 kiválasztott közé, milyen jeles esemény zajlott ott, vagy ki az a helyi személyiség, akinek tevékenysége országos jelentőségűvé vált. Az egységes szerkezet miatt ezek a falumonográfiák további községtörténetek megírásához is mintát jelenthetnek. (Szőnyegi Hajnalka)


 

Vértes József: Kétszáz esztendő

A kötet a Székesfehérvári Kereskedelmi Társulat történetét dolgozza fel 1712-től. Szerzője a társulat titkára, a Felsőkereskedelmi Iskola tanára, író, újságíró, szakíró. 34 évig tanított az intézményben, annak igazgatója is volt. Művét abból az alkalomból írta, hogy a társulat új, saját székházba költözhetett 1908-ban.1910-ben jelent meg Klökner Péter császári és királyi udvari könyvkereskedő gondozásában. Tekintélyes méretű, 323 oldalas munka, egészoldalas és kihajtható illusztrációkkal. A könyvből 40 névre szóló díszpéldány is készült.
Előszavát dr. Lauschmann Gyula, Fejér vármegye tiszti főorvosa írta. Ajánló sorai gróf Zichy Jánost mint a magyar kereskedelmi szakoktatás patrónusát méltatják. Többen működtek közre a könyv elkészültében: dr. Lauschmann Gyula latin fordítást, lektorálást végzett, Pék János írta a Felsőkereskedelmi Iskola történetét, dr. Kerekes Lajos közigazgatási, dr. Bernstein Béla és Steinherz Jakab főrabbik vallási kérdésekben segítettek a szerzőnek. Mellékletei értékes dokumentumok másolatai: az I. Ferenc császártól származó kiváltság- vagy szabadalomlevél 1712-ből, adófizető lap 1848-ból, inasfelszabadító levelek 1797-ből és 1860-ból, korabeli periratok.
A kötet első részében a céhekről, inasok-mesterlegények-mesterek közötti viszonyokról, a munka korabeli szabályozásáról ír többek között. A 3. fejezetben a társulat alakuló gyűlésének német nyelvű jegyzőkönyve, a 4. fejezetben az első társulati névsor olvasható. Az 5. fejezet a pénzügyi szabályozást ismerteti: költségvetés, adófizetés, kölcsönök. A továbbiakban bemutatja az egymást követő elöljárókat, a társulat életét meghatározó szellemiséget, a kereskedők jogait, a belépés feltételeit. Igen érdekesek az esetleírások, melyek az adott fejezet mondanivalóját szemléltetik. Sok szó esik vallási kérdésekről, melyek számottevően befolyásolták a társulat életét: sokáig nem lehettek tagok „idegenek”, szerb és zsidó kereskedők. Megismerhetjük a székház, a benne működő Felsőkereskedelmi Iskola és társintézményei (inasiskola, reáliskola) történetét. A 25. fejezet a társulat tagjainak és vezetőségének névsorát tartalmazza a kezdetektől. Az utolsó részben bemutatásra kerülnek a Székesfehérváron működő bankok, biztosítók, gyárak, vállalkozások, teljes történetük, a tevékenységük, részvénytársaságok tagjai stb. Ez a rész értékes ipartörténeti forrás. (Bognár Zsuzsa)


Kiss József - Galambos Ottó: Volt egyszer egy ARÉV


A kötet az ARÉV Baráti Kör Egyesület kiadásában jelent meg 2009-ben. Az egyesület ekkor ünnepelte 5 éves jubileumát. A könyv a legendás székesfehérvári vállalat, az Alba Regia Építőipari Vállalat közel hat évtizedes munkájának állít emléket. Székesfehérvár 20. század második felében kialakult arculata elsősorban ennek a vállalatnak köszönhető, de dolgozott az ARÉV Fejér megyében és országszerte több településen, illetve Magyarország határain kívül is pl. Irakban.
A vállalat alapításának 60. évfordulójára megjelent könyv két fejezetből áll. Az első fejezetben Kiss József vezérigazgató az állami vállalat éveit, 1949-1991-ig, a másodikban Galambos Ottó a részvénytársasági időszakot, 1992-2003-ig örökítette meg. Az egyes korszakok jellemzői, feladatai, változásai, érdekességei mellett kiegészítésként táblázatokat, fekete-fehér fényképeket, dolgozói tablókat tanulmányozhatunk. Érdekes nyomon követni, hogy az 1949-ben egyetlen mérnökkel, néhány állvánnyal, létrával, talicskával rendelkező vállalat, hogyan vált egy-két évtized alatt országos hírű építőipari céggé. Épületei szinte minden lehetséges célt szolgáltak a születéstől a temetőig. Alkalmazták az összes lehetséges építési módszert, saját termékeket fejlesztettek és gyártottak. A könyvben több mint 60 oldalnyi színes fényképet tartalmazó „mellékletet” is találunk, mely jól érzékelteti az ARÉV évtizedeken át folytatott sokoldalú munkáját. A kötet elsősorban a volt dolgozók és leszármazottaik számára íródott, de a számtalan érdekes, városunkat érintő információ miatt sokaknak felkeltheti az érdeklődését. (Hajdu Hajnalka)

Perkáta története

A kötet a településtörténeti monográfiák nagyon jó példája. A többszerzős könyv polgármesteri köszöntője után a település földrajzi elhelyezkedése és természeti adottságai segítik a nagyközség térképen való elhelyezését. Mint minden lakott területnél, történetének feltárásánál itt is kiemelt jelentőséggel bírnak a régészeti lelőhelyek. A település műemlék jellegű épületeit is bemutatják. Perkáta történetének ismertetése korszakokra bontva történik; a leghosszabban a török kiűzése és a 19. század közötti időszakot tárgyalja a társadalmat, a vallást és a művelődést középpontba állítva. Az utolsó fejezetben a település néprajzát, néphagyományait, népi építészetét ismerhetjük meg bővebb fotóanyaggal illusztrálva. A felhasznált irodalmat követően a testvértelepülési kapcsolatok alapítóleveleit olvashatjuk. A kötet angol, francia és német nyelvű összefoglalóval továbbá egy néhány oldalas képmelléklettel zárul. Az igényes, értékes ábrákkal és fotókkal illusztrált kiadvány a történelem iránt érdeklődők és a kutatók számára egyaránt fontos forrásként szolgálhat, de természetesen a helyi lakosok is nagy haszonnal forgathatják. (Farkas Edit)

 




Székesfehérvár

A Magyarország műemlékei sorozat tagjaként Entz Géza Antal szerkesztésében megjelent munka a város műemléki jelentőségű épületeit mutatja be elsősorban építészeti szempontból. A Bevezetőből megismerhetjük Székesfehérvár kialakulásának folyamatát, nyomon követve az egyes városrészek betelepülését, építkezéseit, a népesség folyamatos alakulását, s a település műemlékvédelmének történetét. Az ún. Leltári részben a várostörténet topográfiai szempontból elkülöníthető területi egységei alapján taglalja ismereteit: a történeti belváros, a történeti külvárosok, a külső városrészek és néhány külterület utcáit, épületeit mutatja be. A kötet hatszáz műemlék történeti, szerkezeti és formai leírását tartalmazza, melyek terepbejárás, bibliográfiai gyűjtés, levéltári és más dokumentációs anyagokra támaszkodnak. Az egyházi épületek jellemzése a képzőművészeti díszeken túl a berendezésre is kiterjed. Az egyes tételekhez válogatott bibliográfiát közöl.

Településrészek térképei, épülethomlokzatok ábrái, alaprajzok színesítik a szöveget. Térképmelléklet, és nagy mennyiségű fotót tartalmazó Fotómelléklet, valamint többféle mutató segíti a kutató számára fontos épület megtalálását, közvetlen és tágabb környezetének jellemzését.

A könyvet szakdolgozatírók, kutatók és a város műemléki épületei iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk. (Farkas Edit)




Rosta Helga és Varga Gábor Farkas : Elvarázsolt városlakók

Látszólag ez az éjszaka sem volt más, mint a többi. A Királyok városa csendesen pihent, az utcák némán és üresen ásítoztak. Egy szürke macska volt csupán, Turbo, aki kíváncsian ténfergett a műemlékek között. Azt hitte már mindent tud a városról, Székesfehérvárról… Azt hitte, őt már semmi nem lepheti meg. De mikor a belváros szívében, az Országalma helyén csak néhány tanácstalan kőoroszlánt talált, akik mély sóhajtással bevallották, hogy féltett kincsük elgurult és sajnos fogalmuk sincs, hogyan találhatnák meg, bizony rájött, mekkorát tévedett… Fehérvár történetéről már sok, igen jó és változatos alkotás született. Rosta Helga és Varga Gábor Farkas Elvarázsolt városlakók című könyve azonban mégis kitűnik a többi közül. Nemcsak azért mert rövid, kedves mesével mutatja be a város szobrait, hanem mert ezt oly módon teszi, hogy élvezetes olvasmányt nyújt minden korosztálynak, óvodástól a nagyszülőkig. Oldalról oldalra szinte észrevétlenül megismerhetjük a város nevezetes szobrait, s mire a könyv végére érünk, már mi is részesei leszünk a titoknak. Mert ha feljön a Hold, és varázslattal tölti meg a szuszogó utcákat, Fehérvár szobrai életre kelnek. Megmozgatják elgémberedett tagjaikat, megtárgyalják a fontos és kevésbé fontos híreket, megtalálják, azt, ami elveszett, vagy csak örülnek egy újabb különleges éjszakának… (Csehné Rákos Judit)



Szalai Károly: Városfejlődés Székesfehérváron a XX. sz. elején

Dr. Szalai Károly Városfejlődés Székesfehérváron a XX. sz. elején c. munkája a város dualizmus kori történetének utolsó két évtizedéről ad áttekintést. A kötet 2014-ben, a Lánczos Kornél-Szekfű Gyula Ösztöndíj Alapítvány támogatásával jelent meg. Képet kapunk belőle Székesfehérvár infrastruktúrájának, iskolahálózatának, hivatali intézményeinek, kulturális, egészségügyi, katonai létesítményeinek létrejöttéről, fejlődéséről, működéséről és arról is, hogyan torpant meg az urbanizáció az első világháború következtében. A szerző a következő kérdéseket vizsgálja: Székesfehérvár helye a dualizmuskori városfejlődésben, demográfiai helyzet, társadalmi szerkezet, a gazdaság fejlettségi szintje, az oktatás és közművelődés helyzete, az egyházi élet főbb jellemzői, politikai viszonyok, hivatalok és védelmi szervezetek, a polgári átalakulás, modernizáció során elért eredmények. A kötet fontos megállapítása, hogy a várost elkerülte a nagyipar, ezért a városiasodást egyéb tényezők segítették elő: polgári, katonai igazgatási centrumként, önálló törvényhatóságként, vármegyei központként, regionális hatáskörrel rendelkező, megyei és járási szintű intézmények székhelyeként nyílt lehetősége Székesfehérvárnak a fejlődésre. Az urbanizáció néhány eredménye: többek között megszületett a villanyvilágítás, vízvezeték épült, utcaszabályozás, aszfaltozás történt; felépült a Törvényház és a Kereskedelmi Társulat székháza, a Felsőkereskedelmi Iskola és az Ipariskola; új épületbe költözött az Állami Főreáliskola; elkészült a Szent István Terem és a Vörösmarty Kör székháza; felszentelték a Jézus Szíve templomot; felépült a Szent György Kórház és a tüdőszanatórium, megnyílt az Árpád-fürdő. A könyvet korabeli képeslapok illusztrálják, melyek a képaláírásokkal együtt sokat segítenek a helyismereti tájékozódásban. (Bognár Zsuzsa)


Honty Katalin: A székesfehérvári Sörház és a Sörház-malom története

A székesfehérvári születésű Honty Katalin 1994 óta Svájcban él nyugdíjasként. Itt írta meg Felsőváros két volt nevezetessége, az 1985-ben ipartörténeti műemlékké nyilvánított Sörház és Sörház-malom krónikáját. Személyes kapcsolat fűzi az írónőt ehhez az épületegyütteshez, hiszen dédszülei voltak a „Serház” első magántulajdonosai. A könyv első része a sörfőzés rejtelmeiről szól. Ezt követően a kezdetektől 2012-ig bemutatja az épületeket és az ott történt fontosabb eseményeket, közben felvillantja az egyes történelmi időszakok társadalmi-politikai történéseit is. Itt megtudhatjuk, hogy a malom építéséhez középkori épületek köveit, köztük a királyi bazilika faragványait és török sírköveket is felhasználtak. A többszáz éves épületegyüttes óvóhely, építőipari raktár, hajléktalanok tanyája is volt története során és asztalos üzemként működött sokáig, ill. napraforgó olajat is készítettek falai között. A kronológiai áttekintést 18-19. századi térképek, (terv)rajzok és fényképek teszik szemléletessé. Külön fejezet ismerteti a Sörház malom 1882-es gépészeti berendezési tárgyait-ezeket az államosítás után széthordták- és a Sörház 1988-as műemléki felmérését. Ez azért is fontos, hiszen a középkori alapokon nyugvó malmot, és a 18. század elején létesült Sörház épületeit ma már hiába keressük Székesfehérvár térképén. A régi ötszintes malom 1998-ban leégett, majd összeomlott, napjainkra csupán egy fagerendákkal megtámasztott „tanúfal” maradt belőle. A sörházat pedig 2005-ben szinte teljesen átépítették a Kodolányi János Főiskola terveinek megfelelően. Dr Siklósi Gyula, régészprofesszor így ír a vegyészmérnök végzettségű írónő könyvéről: „Múltunk átörökítése utódainknak erkölcsi kötelességünk. Ha nem teszik meg a hivatásosok, hát megteszik az amatőrök, olyan professzionális módon, olyan átütő erővel, mint ahogyan azt Honty Katalin, az utolsó fehérvári serfőző, a Sörház egykori tulajdonosának és a Sörház malom bérlőjének a dédunokája megtette.” (Hajdu Hajnalka)


Honty Katalin: Az utolsó fehérvári serfőző

Honty Katalin másik helyismereti, Felsővároshoz köthető könyve család- és kortörténet, mely dédapjának, Peuser Frigyesnek, az utolsó fehérvári sörfőzőnek állít emléket. Friedrich Peuser az 1860-as években kelt útra a németországi Hessen tartományból, hogy molnár és sörfőző ismeretek birtokában bérlésre alkalmas sörházat és malmot keressen. Mindezt Székesfehérváron találta meg, ahol letelepedett, feleségül vette a felsővárosi Czechmeister Erzsébetet és családot alapított. Peuser Frigyes és a korabeli Székesfehérvár bemutatása mellett az írónő a feleség családjáról, a Czechmeisterekről is ír, és a házaspár gyermekeinek életútját is bemutatja. Részletesen szól nagyapjáról, Peuser Lajosról, a híres székesfehérvári mérnökről, de említést tesz Székesfehérvár mártírjáról, Havelka Ferenc nemzetőr kapitányról is, aki a Czechmeisterek révén rokona volt. A kötet befejező része a Sörház és a Sörház malom rövid története, hisz Peuser Frigyes családja életének jelentős részét itt élte le. A könyvben az összeállításhoz felhasznált családi és hivatalos iratokat, 22, a Peuser család életéhez kapcsolódó térképet, 46 darabos fotóalbumot ill. mellékletként a Peuserek és a Czechmeisterek családfáját is megtalálhatjuk. (Hajdu Hajnalka)




Nádasdy Borbála: Zagolni zabad?

Gróf Nádasdy Borbála 1939-ben született az egyik legnagyobb magyar arisztokrata család, a Nádasdy-família tagjaként. Édesapja, gróf Nádasdy Pál (1910-1974) arisztokrata, édesanyja Augner Antonia Margit (1914-2006) polgári családból származó táncosnő. Ebből a „rangon aluli” házasságból születik a szerző és nővére, Örzse. Fejér megyében, a híres nádasladányi kastély szomszédságában, Lepsényben, egy szerényebb kúriában éli a család néhány évig zavartalanul boldog, de egyáltalán nem fellengzős, arisztokratikus életét. De sajnos a birtok szinte paradicsomi állapotokra emlékeztető védettsége nem sokáig tart. Édesapját származása miatt megbélyegezték, és megalázták, majd a III. Huszárezred tisztjeként hadifogságba esett a második világháborúban. Borbálának, az 1956-os forradalom után, 1957 elején el kellett hagynia Magyarországot. Bécsben filmszínésznői pályát kezdett tizenhét évesen, számtalan filmben, televíziós szerepben, és színpadon játszott. Elismert balettmesterré Párizsban vált, ahol évtizedekig élt. 1989-ig nem is térhetett vissza Magyarországra, a család birtokait, a lepsényi kúriát és unokabátyját, gróf Nádasdy Ferencet illető nádasdladányi kastélyt elkobozta az állam. A rendszerváltás után azonban egyre gyakrabban jött, majd nemrég véglegesen hazaköltözött. Kulturális nagyköveti munkája mellett műveit népszerűsíti, sajátos történelemóráival, könyvbemutatóival járja az országot. Példaértékű életét a jog-és birtokfosztás, a társadalmi megbélyegzés, a megaláztatás, az emigráció jellemezte, de határtalan életszeretetének, kitartásának köszönhetően képes volt mindenen felülkerekedni és újrakezdeni, sosem adta fel. 2008-ban jelent meg első, irodalmi munkája, a Zagolni zabad?, melyet később A szabadság zaga (2009.) követett. Végül a Maradni zabad! (2010.) kötettel zárja le a három részes, életrajzi alkotást. A Zagolni zabad? szinte pillanatfelvételek tucatjaival, megkapó őszinteséggel mutatja be az írónő gondtalan gyermekkorának apró történéseit, majd a későbbi megpróbáltatásokat, egészen az 1957-es kalandos szökéséig, a disszidálásig. A rövid, lényegre törő fejezetekből álló visszaemlékezés egyszerű mondatai nem adnak lehetőséget egy komolyabb, epikus ábrázolásnak. A kötetet gazdagon illusztráló fényképanyaga segít abban, hogy magunkénak érezhessük történetét. Hogy átérezzük a XX. század minden akkori rettegését és borzalmát. Hogy megértsük, még ha egyik napról a másikra is minden bizonytalanná válik körülöttünk, mert eltűnik a hit, a remény, s az akarat, mindaz, ami a múltat a jövővel kötheti össze, ha a földre dönt a történelem s úgy tűnik semmi sincs, ami miatt érdemes lenne ismét talpra állni, akkor sem szabad feladni. Nádasdy Borbála könyvét bátran ajánlom mindenkinek. Hiszen nemcsak egy magyar grófnő, hanem kicsit mindannyiunk életéről is szól. Reményt tölt a csüggedőkbe, s még ma is világosságot gyújt a reménytelenség sötétjében. (Csehné Rákos Judit)


Kovács Eleonóra: Ugyanaz másképpen (tanulmány)

Az URBS magyar várostörténeti évkönyv VII., 2012-ben megjelent kötetének egyik tanulmánya Székesfehérvár történetének egy nem túl közismert időszakáról közöl érdekes információkat. Szerzője Kovács Eleonóra, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltárának munkatársa, aki „Ugyanaz másképpen” címmel arról írt, hogyan lett koronázóvárosból püspöki székhely a török uralom alól 1688. máj. 19-én felszabadult város, hogyan változott a város képe a 18. század folyamán.
Ír röviden a török kor előtti helyzetről, a visszafoglalt város állapotáról, a császári kamarai adminisztráció tevékenységéről, a lakosság összetételének alakulásáról, a városi kiváltságok visszanyerése utáni helyzetről, a Székesfehérvári Püspökség létrejöttéről. Részletesen beszámol a városban folyó építkezésekről, jelentős egyházi és középületek, magánpaloták, a belváros polgárházainak építéséről, a külvárosok újjáépítéséről. A legérdekesebb azonban a mellékletben a belvárosi házakról és tulajdonosaikról készített adattár. Megtudható belőle, hogy hol lakott és ki volt a város első gyógyszerésze, hogy a Basa u. 4. sz. alatt fürdő üzemelt a 17. század végétől. Kiderül, hogy hol működött a Városi Mintatanoda, ki volt Franz Carl von Cheverelle báró, hol lakott a városi bába 1761-ben. Megtudjuk, hogy a Kossuth u. 14. sz. alatt szegényház is működött, az Arany János u. 20. sz. alatt pedig nem más lakott az 1720-as években, mint a városi hóhér. (Bognár Zsuzsa)



Károly János: Fejér vármegye története

Károly János Fejér vármegye története című monográfiája megyénkben a helyismereti kutatás alapműve. Az öt kötet 1896 és 1904 között a székesfehérvári Csitáry Kálmán és társa nyomdában készült. Károly János (Ráckeve, 1834. - Székesfehérvár, 1916.) püspök, történész. Élete sok szállal kapcsolódik Fejér megyéhez. Tanult, majd tanított a székesfehérvári szemináriumban, melynek igazgatója is volt. Szolgált többek között a Székesfehérvár-belvárosi, és az agárdi plébánián. Részt vett a Fejér Vármegye és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet megszervezésében, annak alelnöke volt. Történészként Fejér megye és Székesfehérvár történetével foglalkozott, és elsőként dolgozta fel a megye történetét az egylet megbízásából. Az 1. kötetben Fejér megye természeti viszonyait, a magyarok előtti őstörténetét, majd a honfoglalástól a magyarság megyei történetét dolgozta fel oklevelek alapján, amelyek a kötetet záró oklevéltárban találhatók. A vármegye kialakulása, területe, birtokosai, a megye közgyűlése, az egyházak, a gazdasági élet alkotják a főbb témaköröket. Külön értéke a kötetnek a sok életrajz. Az archontológiában főispánok, alispánok, országgyűlési képviselők, püspökök életútjairól olvashatunk. A 2. kötet első nagy fejezetében Székesfehérvár részletes történetével ismerkedhetünk meg. A város alapítása, nevének eredete, kiváltságainak bemutatása után végigvezeti a település történetét 1896-ig. Aki a bazilikáról, a királyi palotáról, a káptalanról, szerzetesrendekről, középkori templomokról szeretne többet megtudni, ezt a kötetet forgassa. A szerző részletesen bemutatja a városban 1896-ban működő vallási, iskolai, jótékonysági, közművelődési, és társadalmi intézményeket. A kötet második felében a magyarság történetének Székesfehérvárhoz és Fejér megyéhez fűződő eseményeit veszi számba. Király koronázások, törvénylátónapok leírásaira kerül itt sor. A 3.-4.-5. kötetben Fejér vármegye településeinek történetét foglalja össze Károly János az első okleveles említésektől. Helyenként fotók, a nemesi birtokosok családfái színesítik az oldalakat. Az egyes köteteket oklevéltár zárja. Ajánljuk ezt a kiadványt a Fejér megyei települések történetének megismeréséhez. (Szőnyegi Hajnalka)