Kovalovszky Márta: Mit látsz, Laca? (kollektív önéletrajz) "Székesfehérvári kötődésűként nyilvánvalóan tartalmaz egy jó adag elfogultságot is a lelkesedésem (nagyon oda meg vissza tudok lenni az ilyen meglepetésektől), de igazából akkor sem tudtam volna nagyon mást mondani, ha ez irodalmi szempontból egy egyenetlen színvonalú, gyengén összerakott és felesleges könyv lenne, ugyanis az István Király Múzeummal való kapcsolódási pont miatt nem csak a megyeszékhely lokálpatriótáinak lehet fontos az, amit a szerző ezen az alig kettőszáz oldalon véghez vitt. Először is megelevenedik az 1963 és 2001 közötti underground képzőművészeti élet és az a forradalom (minden hatásával együtt), amit a legújabb iskolákat képviselő festők, szobrászok, textilművészek kirobbantottak. Mindemellett egyszerre regény, esszé és cseppet sem pátoszos, párás-könnyes visszaemlékezés számos könnyed anekdotával, irodalmi-zenei utalással megfűszerezve – kifogástalan minőségben." (Marton Gábor)
Bauer Barbara írónő születése óta Etyeken él. Korábban légikisasszonyként dolgozott, első három kötetében ezeket az élményeket dolgozta fel. Ma már „csak” írással foglalkozik, és egymásután jelentek, jelennek meg történelmi témájú könyvei. Mindegyik komoly kutatómunka során formálódott. Most két helyismereti szempontból -szerintem- fontos kötetre szeretném felhívni a figyelmet.
A fekete rózsa című könyve a Jaffa kiadónál 2020-ban jelent meg. Izgalmas történelmi, helytörténeti regény, melyet a szerző nagyszüleinek dedikált. A messziről jött fiú című kötet ugyancsak a Jaffa kiadó gondozásában 2021-ben került a könyvesboltokba.
Mindkét kötet Etyek történetével kapcsolatos, annak egy-egy mozzanatát ábrázolja. A családi, rokoni, ismerősi, piaci, faluházi beszélgetések során megismert egyedi történetek álltak össze egységes egésszé. A történelmi események pontosak, helytállóak, a személyek ebben a leírt változatban kitaláltak, de ami velük történt az valóságos. A két kötet elolvasása után megtudhatjuk honnan, hogyan, mikor érkeztek a település életét meghatározó népcsoportok, és mi minden történt velük. Megismerhetjük azt, hogy a török kort követő betelepítés során érkezett német nemzetiségű népcsoport hogyan alakította át a község gazdasági életét, milyen hagyományokat hoztak magukkal. Megismerhetjük a mindennapi életet, a szórakozási lehetőségeket, ünnepi alkalmakat, pl. esküvő, a szüreti mulatság mozzanatait, a népviselet ruhadarabjait. Olvashatunk arról, hogyan befolyásolták a világ eseményei a falu lakóinak életét, többek között szó esik a háborúkról, a zsidók, majd a svábok kitelepítéséről, a helyükre érkező székely családok viszontagságairól, mindez regényes formában.
Irigylem az etyekieket azért, hogy nekik van egy Bauer Barbarájuk, aki komoly feltáró munka után olvasmányos, izgalmas, fontos történelmi regényeket írt a település történetéről. Köteteit az etyeki helytörténetírás jelentős alkotásainak gondolom. Aki ezeket a könyveket elolvassa fontos településtörténeti adatok birtokába juthat. Megtudhatja honnan érkeztek, milyen történeteket őriznek az Etyeken élők. Bízom benne, hogy Etyeken a felnőttek mellett sok fiatal, és diák is olvasta, olvassa ezeket a regényeket. Minden településnek kívánok Bauer Barbarához hasonló az adott hely története iránt érdeklődő, jó tollú szépírót! (Szőnyegi Hajnalka)
Nem vagyok halász és a hobbim sem a horgászat, de ez a kötet a helyismeret egy különleges szeletét nagyon izgalmasan mutatja be. Purgel István és Szabó Imre közös kötete a Hej halászok, horgászok és az ő cselekedeteik Fejér megyében címmel az Agrárminisztérium Halgazdálkodási Főosztály kiadásában 2019-ben jelent meg. A két szerző rövid bevezetőjét olvashatjuk, majd a 2019-ben elhunyt Szabó Imre szakmai életútját követhetjük nyomon.
A Szabó Imre által összeállított Halászat című fejezet sok-sok meglepő történeti adattal szolgál. Sorra veszi Fejér megye vizeit, amelyek az ősi mesterség, a halászat folytatására alkalmasak voltak. Megismerkedhetünk a Duna, a Velencei-tó halászatával, közben sok-sok település-, és személynévvel találkozhatunk. A nagy- és kisszerszámos halászatról, ezek eszközeiről is sz esik. A szerző külön kitér az 1950-es évek rekordméretű vizafogásaira. Mindezt fotókkal bőségesen alátámasztja. A Velencei-tavi halászatot bemutató alfejezetben időrendben haladva a szerző sok, a tó történetével kapcsolatos forrást felvonultat, köztük a tó lecsapolásának korabeli tervrajzát is közli. Megtudhatjuk, hogy 1852-ben még 15 halfaj élt a Velencei-tóban. Mindig fontos volt a nád szerepe is. A Halastavak-tógazdaságok alfejezet nagyon izgalmas! A Mezőföld vizeinek szabályozása, csatornáinak építése, mindennek a halászatra gyakorolt hatásáról is képet kaphatunk. 1865-ben a Helytartótanács a „halbőség csökkenésének” okairól készíttetett tanulmányt a Természettudományi Társulattal. A halastavak építésétől a napjainkban is működő halgazdaságok életéről is olvashatunk és láthatunk fotókat. Külön alfejezetet szentel a szerző A Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaság történetének.1958-ban két ilyen ivadéknevelőt terveztek, de csak a dinnyési valósult meg.
A Purgel István által írt Horgászat című fejezetet Előszó, Történeti visszatekintés, a Halászat és horgászat kapcsolata, majd rövid gyakorlati alfejezetek vezetik be. A Fő részt a nagyon izgalmas Egyesületek, egyletek – időrendben rész alkotja. Az első írásban említett horgász szervezet az 1935-ben alakult Székesfehérvári Dolgozók Sport Horgász Egyesülete. Az első alakuló ülés jegyzőkönyvét is közli a szerző. Számomra óriási meglepetés volt a kötetben olvasni az 1954-ben alakult Sárbogárdi Horgász Egyesületről, de még nagyobb meglepetés volt megtudni, hogy egykori rajztanárom, Francsics József festőművész volt az egyesület elnöke. Megyénk legtöbb településén létrejöttek hasonló céllal egyesületek. Végül az egyesületeket összefogó Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetségének működésébe is betekinthetünk.
A kötet egy izgalmas fejezetben folytatódik. Ivanits István Viktor horgász, ornitológus megyénk horgászvizeinek madárvilágát mutatja be. Olvashatunk a Dunamenti ártéri ligeterdők madarairól, a Dinnyési fertő madárvilágáról, a patakok, víztározók mellett állandóan, vagy átmenetileg élő madarakról. A további rövidebb-hosszabb írásokban a környezetvédelem, horgászvizek, horgásztanyák, köztük a magánkezelésű horgászvizek bemutatására kerül sor. A halünnepek, a hazai és nemzetközi horgászversenyek eredményei szintén helyt kaptak a kötetben. Gazdag Felhasznált irodalom lista zárja a kiadványt.
Rendkívül adat- és képgazdag kötet nemcsak a halászok és horgászok számára megkerülhetetlen. Megyénk sok településéről találhatunk adatokat, fotókat a kiadványban, sok helyi személyiség életéhez találhatunk adalékot. Egy település teljeskörű történetéhez a sport, azon belül a horgászat története is hozzátartozik. (Szőnyegi Hajnalka)
Velencei-tó című, Megőrzendő örökség alcímű három nyelvű kötet kiadási évét a könyv sajnos nem tartalmazza. A könyvtári leírás szerint 2015-ben jelent meg a Velencei-tó Térségfejlesztő Közhasznú Egyesület kiadásában. A kötet szerkesztője Stadler Klára, akinek munkáját Posch Ede, Simon György, Szerényi Kata társszerkesztők segítették. A kiadvány terjedelmének nagyobb hányadát a gyönyörű illusztrációk adják. A felvételeket a Civertan Stúdió és nyolc amatőr fotós készítette. Az igényes tipográfiai munka Ivanics Zsolt nevéhez kötődik. A kiadvány megjelentetését pályázati forrásból fedezték.
A Velencei-tó történetének, jelentőségének bemutatása után, ha tovább lapozunk, egy kétoldalas csodaszép, és hasznos térképet találunk a tó körüli települések nevezetességeinek miniatűr rajzaival. A következő oldalak felvételei levegőből, földről, napközben, este mutatják be a tavat, a tó természeti környezetét. A tó és a környező táj élővilága, az úszólápok, a madárvilág, a Velencei-hegység, annak növény- és állatvilága a szóbeli bemutatás után sok-sok fotón jelenik meg. Majd a sportolási, és pihenési lehetőségek egész sorával ismerkedhetünk meg.
Oldalakon át csodálhatjuk a Velencei-tó menti és a térségben lévő települések legszebb épületeiről, köztéri alkotásairól készült felvételeket. A Pákozdi Katonai Emlékpark, a Dinnyési Hagyományőrző Központ, a népi hagyományőrzés is megjelenik a fotókon. Kiemelt helyet, külön fejezetet szentelnek a szerzők a velencei-tavi borrégió bemutatásának.
A kötetet A térség műemlékei, látnivalói, védett értékei címet viselő háromnyelvű táblázat zárja. A tó környéki települések neveinek ábécéjében a látnivalók pontos címmel vagy koordinátákkal meghatározva találhatók 11 oldalon keresztül.
A kiadvány haszonnal forgatható az üdülést, kirándulást megelőző tájékozódáshoz, de a tájjal karosszékben ismerkedéshez is. De a lehetőségek sokasága, változatossága, a természeti és épített környezet szépsége bízzunk benne, hogy sokakat csábít majd utazásra is. (Szőnyegi Hajnalka)
Édesanyám nagyon kedveli az egykori televíziós műsorvezető regényeit, székesfehérvári lakosként pedig (valamint eleget téve a közel két éve tett ígéretemnek, hogy legalább ezt még elolvasom tőle) minimum kötelességemnek éreztem megismerni ezt a történetet, ami – furcsa módon, kicsit jobban belemélyedve – sokkal több, mint amennyinek elsőre (a kicsit furcsa gyermekalakokkal díszített borítóval és a nyilvánvaló cukormázba való csomagolással együtt) tűnik.
Ugyan szőrmentén, tényleg csak annyira, hogy ne feküdje meg az ember gyomrát, de érinti a fizikai és lelki bántalmazást, a homoszexualitást, valamint a “dicsőséges” ötvenes évekkel óhatatlanul együtt járó politikai konspirációt is. Mindez így, egyszerre nyilván sok lenne egy alapvetően bűbájos hangulatú, kissé erőltetetten hollywoodira vett befejezésű, szórakoztató olvasmányhoz, éppen ezért a hangsúly arra helyeződik, hogy a lelkünkre hasson, elvarázsoljon és mi is a Károlyi-kastély falai között érezhessük magunkat.
Nekem ez most abszolút megvolt, a Szárnyaszegett pillangók után kifejezetten kellemes csalódás volt Petrától. Nem különben ide vágó érdekesség, hogy az 1990 és ‘94 között országgyűlési képviselői tisztséget betöltő féltestvére, Palotás János szegről-végről egykori óvónőm rokona (és így a szerző is: unokatestvérek ők Marcsi nénivel), amire az utószó olvasgatása közben ébredtem rá. Hmm… Ahogy Vámos Miklós mondja: “Nemcsak azok érdekes földrajzi pontok, hol sírjaink egyesülnek, azok is, hol a könyveink.” (Marton Gábor)
Lakk Norbert: A sárbogárdi zsidóság története
Lakk Norbert sárbogárdi-dunaújvárosi középiskolai történelem szakos tanár egyetemistaként kezdett foglalkozni a sárbogárdi zsidóság történetével, majd diplomamunkájában dolgozta fel azt. A dolgozatot további kutatásai során talált anyagokkal kiegészítette, és ezt a kibővített, hiánypótló munkát a Sárbogárdi Múzeum Egyesület 2014-ben a Helytörténeti füzetek sorozatában A sárbogárdi zsidóság története címmel jelentette meg. A nyomdai kivitelezés is helyben készült, a Bogárd és Vidéke Lapkiadó és Nyomdában.
A szerző a jól szerkesztett, hatalmas anyagot, sok-sok fotóval tette még izgalmasabbá, befogadhatóbbá.
Sárbogárd történetének meghatározó népcsoportja volt a zsidóság. Az iparosok, kereskedők és az értelmiség, például az orvosok javarésze izraelita vallású volt. Közel 200 évig dolgoztak, éltek Sárbogárdon és nagyrészben nekik köszönhetjük azt, hogy a település mezővárosi szintig fejlődött, járási székhely lehetett. A nagy országos vásárok árubőségét a zsidó iparosok szolgáltatták, de a közvetítő kereskedelem lebonyolításában is megkerülhetetlen a tevékenységük. Egyesületeik, iskolájuk, jesivájuk (főiskolájuk), tanítóik tevékenysége a település kulturális életét színesítették.
A szerző Előszavában bemutatja azokat a holokauszt borzalmait túlélő személyeket, akik támogatták munkáját, történeteikkel, családi fotóik segítségével felevenítették a második világháború előtti sárbogárdi zsidóság életét. Megismerhetjük a kevés rendelkezésre álló írásos dokumentumot is. Többek között megtudhatjuk, hogy korábban készült már egy OKTV dolgozat a témában, de ez az egyetlen, amely a helytörténetnek ezt a fontos szeletét feldolgozta. A napjainkban is álló zsinagóga padlásán 2006-ban több értékes iratot, könyvet találtak, amelyek szintén helyet kaptak a könyvben.
A zsidók bevándorlása Magyarországra, A zsidók Fejér megyében című általános ismereteket közlő fejezeteket követő részben a szerző bemutatja Sárbogárdot, megismerhetjük annak rövid történetét egészen napjainkig.
A helyi zsidó lakosság történetét századokra bontva tárgyalja a szerző. A 18., 19,. 20. század történéseinek külön-külön szentel egy-egy nagyfejezetet, amelyeket tovább bontott kisebb témákra. A három nagy fejezeten belül egyre növekvő számú részterületről olvashatunk. Míg a 18. századi helyzetkép bemutatása során mindössze 3 témát dolgoz fel, a 19. századból 17 téma kerül kibontásra, a 20. század eseményeivel foglalkozó fejezet pedig 33 részbe bomlik. Mindegyik részben sok-sok adattal találkozunk, többek között a népszámlálások számsorait tanulmányozhatjuk településrészenként. A zsidóság vallási, egyesületi, oktatási és természetesen a gazdasági életben betöltött szerepével az írott források mellett visszaemlékezések, életrajzok segítségével ismerkedhetünk meg.
A sárbogárdi zsidóság meghatározó személyiségeinek életútjáról, tevékenységéről részben a történeti anyagban, részben az önálló Sárbogárdi zsidó származású ismert személyek című fejezetben olvashatunk.
A képekkel gazdagon illusztrált kötet végén Mellékleteket találunk. Az első világháború hősi halottai, A holokauszt sárbogárdi, sárszentmiklósi és a környékbeli települések áldozatainak névsora, A sárbogárdi zsinagóga padlásán talált könyvek, könyvtöredékek, majd a Felhasznált irodalom zárja a kiadványt.
Lakk Norbert könyve nemcsak a sárbogárdi helytörténettel foglalkozók számára megkerülhetetlen, fontos kiadvány, de a járás szinte valamennyi településére találhatnak adatokat a helytörténészek, érdeklődők. A sárbogárdi, a környéken a legnagyobb, zsidó közösség jelentős hatással volt a környező települések gyér számú zsidó lakosságának életére is (Szőnyegi Hajnalka) 
Katalógusban
Zsiros Mária-Menyhárt Ferenc: Az élet sava-borsa. Horváth János életregénye
Dr. Horváth János közgazdász professzor gazdag és kalandos életpályát futott be. 1921-ben született a Fejér megyei Cecén, kisbirtokos családban. A helyi elemi iskola után Budapesten végezte a polgári fiúiskolát, majd a felsőkereskedelmi iskolát. Munka mellett tanult a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (Műegyetem) közgazdasági karán. 1943-44-ben részt vett az ellenállási mozgalomban, bebörtönözte a Gestapo és a nyilasok, ahonnan megszökött. Az 1945-ös választásokon a Kisgazdapárt színeiben legyőzte a kommunisták akkor még ismeretlen jelöltjét, Kádár Jánost Angyalföldön. 1946-ban részt vett a forint bevezetését előkészítő parlamenti munkabizottságban. 1947-ben a Magyar Közösség elleni koncepciós perben három év fél év börtönre ítélték. Szabadulása után a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgozott műszerészként. 1956 októberében a Magyar Forradalmi Gazdasági Tanács tagja volt. A forradalom leverése után előbb Bécsbe, majd az Egyesült Államokba menekült. A Columbia Egyetemen doktorált, az indianapolisi Butler Egyetemen tanított közgazdaságtant. Az indianai kormányzó gazdaságpolitikai tanácsadó testületének elnöke volt.
1990-ben a Republikánus Párt jelöltjeként indult a képviselőházi választásokon. 1997-ben hazatért Magyarországra, a Corvinus Egyetem vendégprofesszora lett. A következő évben országgyűlési képviselővé választották. A kötet a professzorral folytatott beszélgetések, saját írásai és a róla szóló cikkek alapján, a korszak fontos eseményeit is feldolgozva készült. Első része a hazai eseményekkel, második része az emigrációban töltött évekkel foglalkozik. Mindkettő végén bőséges irodalomjegyzék található. A kötet a L’Harmattan kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban. (Bognár Zsuzsa) Katalógusban
Bányai Balázs-Sánta Ákos: Vadászok és vadászatok Fejér megyében
Fejér megyének évszázadok óta vannak jelentős vadászterületei a Vértesben, a Velencei-tónál, a Sárréten, a Mezőföldön. Országos ismertségű híres vadászok létesítették és gondozták ezeket, akik a megye nemességéhez tartoztak, hatalmas földbirtokok és erdők urai voltak. Életmódjuk szerves részét képezte a vadászat, amely jóval több volt „úri passziónál”: hozzátartozott a társadalomban betöltött pozícióhoz, a főrangúaktól elvárt reprezentációhoz, legfőképpen pedig az uradalmi erdőgazdálkodáshoz. Sok embernek adott munkát ez a tevékenység abban a korban.
A megyei vadászat volt a témája a Szent István Király Múzeum 2018 őszén rendezett kiállításának, akárcsak a 2019-es Országos Vadásznap és Nemzetközi Vadgasztronómiai Fesztivál alkalmából megjelent Vadászok és vadászatok Fejér megyében című kötetnek. Szerzői a múzeum kiállításának kurátorai, Sánta Ákos és Bányai Balázs történészek. A könyv első része Fejér megye vadászattörténetét mutatja be a 18. századtól a Horthy-korszakig, a második rész gróf Nádasdy Ferenc, az Országos Magyar Vadászati Védegylet alapító elnökének életrajza. Bemutatásra kerülnek az egyes vadászterületek, nevesebb vadászok életútja, vadászati módszerek, fegyverek, jellegzetes technikai eszközök.
Gazdag képanyag, műtárgyfotók, korabeli fényképek idézik meg a „boldog békeidők” főúri vadászatainak világát, bepillanthatunk a Fejér megyei kastélyok, kúriák belső tereibe, abból a korból, amikor tulajdonosaik még ott éltek a falak között. A fotókon szerepel többek között Esterházy Péter író nagyapja, gróf Esterházy Móric vagy Habsburg József Ágost főherceg, de felbukkan Öhlmann Péter zámolyi fővadász is. Láthatunk képeket a millenniumi vadászkiállításról. A műtárgyfotók között egy gróf Széchenyi Viktornét falkavadászaton megörökítő festmény és egy 1882-es agárdi vadásztársaságot ábrázoló kép is található. Különlegesség a csákvári uradalom 1790-es és Nádasdladány környékének 1941-es térképe. A könyv mindkét részéhez bőséges jegyzetapparátus társul, legvégül irodalomjegyzéket közöl. (Bognár Zsuzsa) Katalógusban
Széchényiek Sárpentelén
A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára 2019 őszén jelentette meg tanulmánykötetét, amely a 2017. ápr. 25-én rendezett azonos című konferencián elhangzó előadásokat tartalmazza. A kötet a Széchenyi család Fejér megyéhez köthető két legjelentősebb személyének, Széchényi Viktor főispánnak és Széchenyi Zsigmond világhírű vadászírónak az életpályáját, tevékenységét mutatja be. A konferencián elhangzott előadások tanulmánnyá formált változatait olvasva képet kapunk a család Fejér megyei birtokszerzéséről, a II. világháborúban elpusztult sárpentelei kastély építéstörténetéről és az uradalomban folyó gazdálkodásról. Külön fejezet szól Széchényi Viktornak a balatonföldvári fürdőkultúra kiépítésében játszott szerepéről és az első világhírű sárpentelei, Széchényi Dénes lóidomítási módszereiről. A gazdagon illusztrált kötet fényképei közül különösen érdekesek a grófi család egykori házitanítója által készített fényképek, melyeket nézegetve közelebb érezhetjük magunkhoz a családot, a történetüket. A könyv végén levéltári dokumentumokat bemutató függelék és a sárpentelei Széchényiek családfája található. (Hajdu Hajnalka) Katalógusban
Dönczy Lukács Ödön: Székesfehérvári karikatúra-album
Dönczy Lukács Ödön, a külföldön is elismert grafikusművész a huszadik század első felében karikatúra-albumaival szerzett népszerűséget Magyarországon. Óriási sikert aratott jelentős vállalkozása az Ország világ ceruzám alatt című munkája, melyben magyar települések, például: Miskolc, Nyíregyháza, Kecskemét jelentős közéleti személyiségeinek karikatúrái sorakoznak. Nagy gonddal, szépen kivitelezve készítette el albumait. Az adott település számottevő, fontos hivatalt betöltő egyéniségeiről személyes látogatás során készült el a rajz, melyet a művész saját maga metszett linóba.
A Székesfehérvári karikatúra-album Eisler Adolf nyomdájában készült. Összesen 129 fehérvári közéleti személyiség karikatúráját tartalmazza betűrendben. Érdekes és értékes alkotás az utókornak, hiszen a legtöbb szereplőről nagyon kevés a korabeli képi ábrázolás. Az albumot lapozgatva megelevenedik előttünk a múlt századi Székesfehérvár számos jelentős alakja: Csitáry G. Emil polgármester és testvére, a vízivárosi patikatulajdonos, Csitáry G. Olivér; Marosi Arnold és Dormuth Árpád múzeumigazgatók; Grosz Bernát, a Fekete Sas Szálló egykori tulajdonosa, Székesfehérvár első mozijának építtetője…
Nézzék meg, lapozgassák könyvtárunk oldalán a kötet digitalizált változatát a katalógusunkban! (Hajdu Hajnalka) Katalógusban, teljes szöveggel
Székesfehérvár - Kincses képeskönyv
A Kincses Képeskönyv várostörténeti sorozat elsősorban gyermekek számára készült. Látványos rajzokkal és érdekes szövegekkel mutatja be egy-egy város különböző arcait, történeteit. Technikatörténet, oktatástörténet, fontosabb épületek, csaták mind-mind helyet kaptak a kötetekben. A szerzők minden alkalommal az adott város történészeit, művészettörténészeit kérték fel, hogy szakmailag segítsék a munkájukat.
A Székesfehérvárról szóló könyv a 2013-as Szent István Emlékév tiszteletére jelent meg. A Dr. Demeter Zsófia és Dr. Vizi László Tamás történész szakértők bevonásával készült művet Jánosi Andrea illusztrációi színesítik. Tíz fejezeten keresztül, a római kortól egészen a közelmúltig mutatja be városunk kincseit: híres embereket, régi utcákat, fontos épületeket, izgalmas csatákat és felemelő ünnepségeket. Ajánljuk a könyvet mindazoknak, akik kíváncsiak a koronázóváros történetére és szívesen lapozgatnának egy gyönyörű képeskönyvet. (Hajdu Hajnalka) Katalógusban
A mi Vízivárosunk
Szerzője Rostási Szabó Imréné Hegedüs Mária, székesfehérvári lokálpatrióta, aki könyvében a városrész mindennapjait, lakóinak emlékeit örökítette meg a második világháború utáni nehéz évektől a panel-építkezések időszakáig. A Szent István Király Múzeum kiadásában jelent meg 2019-ben, Demeter Zsófia történész szakértői közreműködésével.
Kitűnő helyismereti kötet, különösen értékes a fényképanyaga. A képek családi albumokból, antikváriumokból, múzeumi, levéltári vagy könyvtári gyűjteményből „költöztek” a könyv lapjaira. A fotókat a szerző rendelkezésére bocsátók terjedelmes névjegyzéke a könyv végén található.
Demeter Zsófia és a szerző bevezetője után először a plébánia és az iskola történetét, majd utcák és épületek szerint haladva az itt élő családokat, kisiparosokat, kereskedőket, orvosokat, tanárokat, művészeket, az itt működő állami üzemek, ipartelepek munkáját ismerhetjük meg. Sok érdekes információ birtokába kerülhet az olvasó: láthatjuk például a Királysoron tervezett Gizella királyné templom építési tervét 1942-ből vagy Machacsek János szűcsmester József utcai házának és üzletének fotóját; megtudjuk, hogy a Budai úton öntöde (a sok székesfehérvárinak munkát adó Nehézfémöntöde elődje), a Lehel utcában pedig bolgárkertészet működött. Olvashatunk a 60-as évekbeli élelmiszerhiányról, amikor az Ősz utcai Vincz hentesüzlettől a Rákóczi utcai Csitáry gyógyszertárig állt a várakozók sora. Az utószóból pedig kiderül, hogy már a 30-as években tervezték a Víziváros fejlesztését, de akkor még egyemeletes, 4-6 lakásos házakkal.
Minden érdeklődőnek és kutatónak ajánlható. (Bognár Zsuzsa) Katalógusban
Egy cseppnyi Magyarország: a Vértesi Natúrpark monográfiája
A Vértes térségét, az ország első hivatalos natúrparkját teljeskörűen bemutató több, mint ezer oldalas, kétkötetes munka 6 év alatt készült el, 2019-ben adta ki a Pro Vér-tes Nonprofit Zrt. (Előzménye egy 1996-os kiadvány, amely jóval szerényebb tartalommal és méretben jelent meg.) Tájékoztatást nyújt a Vértesi Natúrpark és települései természeti környezetéről, történelméről, néprajzáról, gazdaságáról. Képanyaga rendkívül gazdag. Szerkesztője Viszló Levente, a Vértesi Natúrpark igazgatója, csákvári természetvédő. A könyv sokoldalúsága összeállítójának szerteágazó tevékenységéről tanúskodik. 1991-ben hozta létre a Pro Vértes Természetvédelmi Alapítványt, amely megvásárolta a privatizáció során veszélybe került élőhelyeket. Termé-szetkímélő mezőgazdasági módszereket, új élőhelykezelési eljárásokat valósított meg, kezdeményezte a régió számos területének védetté nyilvánítását. Tájtörténeti, néprajzi, kultúrtörténeti emlékek kutatásával, műemlékvédelemmel foglalkozik, gyerekeknek tart bemutatókat.
Az első kötet I. fejezete a Vértesi Natúrpark földtani és földrajzi viszonyait, talaját, éghajlatát, vízrajzát, növényvilágát, állatvilágát mutatja be, beleértve az egykor itt élt őslényeket is. A II. fejezet a gazdasági környezetről tájékoztat: mezőgazdaság, szőlő- és borkultúra, erdészet, vadászat, bányászat, közlekedés. A III. fejezet számba veszi az itt lezajlott földrengéseket, járványokat, természeti katasztrófákat, bányaszerencsét-lenségeket stb.
A második kötet a történelmi eseményekkel illetve azok helyi vonatkozásaival foglalkozik, számba veszi a műemlékeket, várakat, kastélyokat és a hozzájuk fűződő legendákkal is megismertet. Néprajzi értékek, az itt űzött népi mesterségek, népviseletek, helyi népszokások, mindezen túl az egyes települések jellegzetes ételei szerepelnek a következőkben. Bemutatja a Vértest megörökítő írókat, művészeket és műveiket, tudósokat és sportembereket valamint a terület birtokosait. A záró fejezet a turisztikai vonatkozásokat tárgyalja. (Bognár Zsuzsa) Katalógusban
Kész-Varga Mónika: Mesés Fehérvár – Barangolj velünk!
Kész-Varga Mónika 2018-ban megjelent Mesés Fehérvár – Barangolj velünk! című kötete könnyed hangvételű, elsősorban fiataloknak szóló városismereti kiadvány. Kilencvenöt oldalon keresztül harmincöt témát dolgoz fel. Székesfehérvár történelmi emlékeit, rejtett kincseit tárja az olvasók elé az Országalmától a Bory-várig vezető képzeletbeli séta folyamán. A műemlékek mellett sorra veszi városunk értékeit, az ún. rózsás házat, a modern cégéreket vagy a barokk sarokerkélyeket is. A látnivalókat rövid ismeretterjesztő szövegek, és színes, részletgazdag fotók mutatják be, illetve néhány érdekességgel is megismerkedhetnek az olvasók a kötetet forgatva. Megtudhatjuk például, hogy a Püspöki Palota kertjében egy ásatás során megbilincselt csontvázat találtak, aki az egykori vár börtönének foglya lehetett. A kiadvány végén a látnivalók helyszíneit jelölő térképet is találunk, és az Árpád-ház családfáját, mely eredeti változatban a Nemzeti Emlékhely mellett látható. A praktikusan kis méretű könyvet bátran vigyük magunkkal egy-egy városnéző sétára, hogy segítségével felidézzük és bővítsük ismereteinket városunkról, a mesés Fehérvárról. (Hajdu Hajnalka) Katalógusban
A tisztes ipar emlékei
A tisztes ipar emlékei, céhek, céhemlékek, az iparosok hagyományai Fejér megyében és Székesfehérváron című kötet a Szent István Király Múzeum közleményei sorozatban jelent meg 2007-ben.
A kötet szerzője Lukács László, a múzeum főmuzeológusa, a néprajztudomány kandidátusa, a MTA doktora, a Kodolányi János Egyetem tanára, aki életművéért 2018. március 15-én a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje Polgári tagozat kitüntetésben részesült.
A szerző a fotókkal gazdagon illusztrált kötetben először Fejér megye ipartörténetét vázolja fel a céhek kialakulásától. Bemutat céhszabályzatokat, sorra veszi a céh tagok jogait, kötelességeit. Sokszor utal a múzeum gyűjteményére, így megismerkedhetünk a 17-19. században megyénkben működő 24 céh tárgyi emlékeivel. A fotók között láthatunk céhzászlókat, céhkorsókat, pecséteket, céhládákat és sok-sok egyéb tárgyi emléket. Megcsodálhatjuk többek között a szabadhídvégi vegyes céh korsóját, a sármelléki patakmolnárcéh zászlaját, a székesfehérvári kádárcéh ládáját.
Külön fejezetben dolgozta fel Székesfehérvár-Palotaváros kézműiparának történetét. A csapók, szűrszabók, tímárok, tobakosok, hogy csak a különlegeseket említsem, munkájával ismertet meg. Külön fejezetben olvashatunk Dunántúl legnagyobb céhe, a székesfehérvári csizmadiacéh történetéről.
Számbaveszi a 18-19. századi iparosok nyelvi, kulturális problémáit. Foglalkozik a város népességének, azon belül az iparosoknak az összeírásaival, nemzetiségi, nyelvi, vallási hovatartozásával. Kezdetben szakmánként eltért a nyelvhasználat. Működtek csak német, színmagyar és vegyes nyelvű iratanyaggal rendelkező céhek. A német lakosság, iparosság a reformkorban magyarosodott el.
Megismerhetjük az iparosok életéhez kötődő szokásokat, népszokásokat, például a céhgyűlés, a céhmesterválasztás menetét, az Olvasókörök működését, az ünnepi körmeneteken a cégzászló alatt történő vonulás hagyományát, húsvéthétfőn az Emmausba vándorlás szokását. A legnagyobb megyei kézműipari központok közül önállóan Zámolyról és Csákvárról esik szó. A céhes hagyományok tovább élésének is külön fejezetet szentel a szerző.
A múzeum néprajzi tárgykatalógusát is tartalmazza a kötet, melyet Varró Ágnes néprajzos állított össze. Lukács László kötetét minden kézművesség, kisipar, néprajz iránt érdeklődő helyismereti kutató, olvasó figyelmébe ajánlom. (Szőnyegi Hajnalka) Katalógusban
Mór, városbarangoló
A Mór, városbarangoló című kötetet jó kézbe venni. Nagyon szép, igényes a külseje, a könyvborítója, mérete alapján egy kézitáskában is elfér, így magunkkal vihető egy kirándulásra. Az odautazás alatt érdemes elolvasni a polgármester és országgyűlési képviselő ajánló szavait és a város rövid történetét.
A látnivalókat tematikusan csoportosítja a szerkesztő. Kastélyok, templomok, kápolnák, köztéri szobrok, emlékművek, egyéb látnivalók, köztük a zsidótemető, Szent István Park, Babos-kút ismertetői sorakoznak egymás után. A helyszínek meglátogatását segíti a Belvárost ábrázoló térkép.
A kötetben az állandó rendezvények felsorolása következik, olvashatunk többek között a Móri Diák Művészeti Fesztivál gálaműsoráról, a Szent György-heti Vigasságokról, a Nemzetiségek Művészeti Napjáról, a Mórikum Kultúr-Fröccs Fesztiválról, valamint a méltán híres, 1934 óta megrendezésre kerülő Móri Bornapokról.
Mór nevezetes szülöttei közül Wekerle Sándor, Zimmermann Ágoston, Radó Antal életútját kísérhetjük végig a kiadvány lapjain.
Mór történetében, de mindennapjaiban ma is fontos szerepet töltött és tölt be a szőlőtermesztés, a borászkodás. Így nem maradhat el a móri borvidék történetének, a legjellemzőbb bor, a Móri ezerjónak a bemutatása, a látogatható pincék felsorolása.
A Lamberg-kastély Kulturális Központ és a Wekerle Sándor Szabadidőközpont által kínált kulturális és sportrendezvények, felsorolása is helyet kapott a kiadványban.
Turisztikai információk, többek között szálláshelyekről, vendéglátóhelyekről, továbbá közlekedési információkhoz juthatunk a szépen kiállított kötet segítségével.
Mór város Önkormányzatának kiadványa a székesfehérvári Extra Média Nyomdában készült. A kiadvány különlegessége, hogy a magyar nyelvű kötettel egyszerre, azonos színvonalon és külsővel megjelent a német és angol nyelvű kötet is.
Ajánlom minden Mórra látogató, vagy a város története iránt érdeklődő olvasónak. (Szőnyegi Hajnalka) Katalógusban
Károlyi József: Madeirai emlékek
125 éve született gróf Károlyi József. Az évforduló alkalmából ajánlom a Madeirai emlékek című, a Fejér Megyei levéltár és a Károlyi József Alapítvány közös kiadásában megjelent kötetet.
A könyv 1996-ban, a millecentenárium évében jelent meg Habsburg Ottó előszavával, melyben gróf Károly Józsefet, mint a legitizmus, a Szent Istváni elvek egyik legjelentősebb képviselőjét említi.
Károlyi József a Madeirai emlékek címet viselő visszaemlékezését az előszó tanúsága szerint 1922 augusztusában Fehérvárcsurgón fiának ajánlotta. Leírta hogyan, milyen módon jutott el IV. Károlyhoz, az utolsó megkoronázott magyar királyhoz, hogyan élt a királyi család a száműzetésben. Megismerhetjük az uralkodó életének utolsó hónapjait, mert mint írja „tanúja és osztályosa [volt] a király utolsó napjainak.”
Ki volt ez a királyhű gróf? Erre a kérdésre Erdős Ferenc és Nyáry Zsigmond a Károlyi József gróf, a politikus című tanulmányban adják meg a választ. Nekünk Fejér megyeieknek különösen fontos a személye, mert kétszer is főispánja volt megyénknek, 1917-1918-ban és 1919-1921 között. Székesfehérvár országgyűlési képviselőjévé választotta 1922-ben és 1926-ban, 1931-től felsőházi tagként vett részt a politikai életben. A kötetben olvasható több beszéde, köztük az első főispáni beiktatásakor, 1917. július 21-én elmondott köszöntője is.
A kötetet zárásaként Habsburg Ottó és Izinger Pál Károlyi Józsefről szóló személyes hangú visszaemlékezéseit, továbbá Kövess Emil 1934-ben, a Vörösmarty Kör díszközgyűlésén Károlyi József halála alkalmából elhangzott emlékbeszédét olvashatjuk.
A kötetet hely- és névmutató, valamint korabeli fotók teszik teljessé.
Gróf Károlyi József emlékét méltó módon őrzi a róla elnevezett alapítvány Fehérvárcsurgón. Ezt a könyvet nemcsak a csurgóiaknak, hanem minden Fejér megye története, a Fejér megyei személyiségek élete iránt érdeklődő olvasónak ajánlom. (Szőnyegi Hajnalka) Katalógusban
Sógorok könyve
A Sógorok könyve című kötet 2018-ban, a Meran Vadászati és Muzeológiai Alapítvány kiadásában jelent meg.
A kötet bevezetőjében Szabó Imre szerkesztőtől megtudhatjuk, hogy milyen kapcsolatban állt a könyv két főszereplőjével, Széchenyi Zsigmonddal és Esterházy Lászlóval.
Az első fejezet az Ahogy folytatódott címet viseli, amely Emlékkönyv Széchenyi Zsigmond halálának 50., születésének 120. évfordulója tiszteletére. A különleges alkalomból Sárpentelén emlékkeresztet állítottak, a Fejér Megyei Levéltárban tudományos konferenciát rendeztek, a Parlamentben napirend utáni felszólalásban dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes emlékezett Széchenyi Zsigmondra, Hatvanban kiállítást és hangversenyt szerveztek. Az alkalmak fotóival gazdagon illusztrálták a kötetet. Szabó Imre felidézi a negyven éve történt sárpentelei faültetés történetét, annak előzményeit. Továbbá összegyűjtötte Széchenyi Zsigmond gondolatait a vadászatról, a természetről, a társadalomról. A Falkavadászattól az utolsó őzbakig című írásban dátum szerint felsorolja azokat a Fejér megyei vadászatokat, amelyeken Széchenyi Zsigmond gyerekkorától részt vett. Ezt a részt is sok fotó egészíti ki, színesíti. Dr. Csiák Gyula tanulmányában a vadászíró kötetei népszerűségének okát keresi, magyarázza.
A kiadvány második része Bödő István és Szabó Imre, a kötet szerkesztőinek bevezetője után, Esterházy László Vadászemlékek című visszaemlékezését tartalmazza. Esterházy László 1963-ban, Gárdonyban, már nyugdíjasként emlékezetből írta meg vadászélményeit, miután naplói, feljegyzése a második világháborúban elvesztek. Különösen izgalmas az Életbakom című részlet, amelyben az 1932. május 5-i eseményeket idézi fel. Ekkor lőtte azt a bakot, melynek trófeájával 1933-ban az országos első helyet szerezte meg, valamint 1937-ben a berlini vadászati világkiállításon az előkelő 9. helyen végzett.
A kötetet ajánlom a vadászat és a helyismeret kedvelőinek. Akit a vadászat kevésbé vonz, a sok korabeli fénykép nézegetésével sok helyi személyiséget megismerhet, ízelítőt kaphat a kor hangulatából. (Szőnyegi Hajnalka) Katalógusban
Fa Nándor: Magad, uram
A hétköznapok hősei köztünk élnek. Fa Nándor keményen dolgozó szülők negyedik gyermekeként, 1953-ban született Székesfehérváron.
Korán megérett benne az elhatározás, hogy a körülmények dacára a világ legjobb vitorlázóival fogja felvenni a versenyt az óceánon. Neve ma már nemcsak a vitorlás körökben, hanem azon is túl igen jól ismert. Elszántságával, kitartásával, bölcsességével, keménységével felülmúl nagyon sok mindenkit, kiváló sportember, üzletember, s biztosan állíthatjuk, ő a legismertebb vitorlázó hazánkban.
A Magad, Uram, több mint 70 fotóval illusztrált önéletrajzi kötetében saját szavaival mesél gyerekkoráról, álmairól, családjáról, karrierjéről és természetesen a hajózásról. Beszámol sikerekről, kudarcokról.
Megtudhatjuk, hogy sokszor bizony emberfeletti teljesítmény megküzdeni a víz hatalmával, hogy az emberben, ha egyedül van a természet erőivel szemben, átértékelődik minden, s ha győzni akar, vagy legalább is túlélni, úgy kell ismernie önmagát, mint semmi egyebet a világon.
Fontos értékeket közvetít ez a könyv. Kitartásról, bátorságról, szerénységről, céltudatosságról.
Olvasva szinte úgy érezzük, csak kedélyesen beszélgetünk szerzőjével egy forró kávé mellett s mégis érezzük szavainak erejét, az óceán illatát. Ott vagyunk mi is, a hajón, a vízen, láthatatlanul szeljük vele át az éveket s a habokat.
Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a vitorlázás, s szívesen megismerne egy olyan hőst, aki lépésről lépésre váltotta valóra álmait. Igazi elgondolkodtató olvasmány nemcsak a nyári hétköznapokra. (Csehné R. Judit) Katalógusban
Ezer év öröksége
A könyv a megye ezer éves intézményének fennállása alkalmából született. Ismerteti Fejér vármegye történetét első írásos emlékétől kezdve, fokozatos betelepülésén át egészen a jelenkorig. A török pusztítás előtti paraszti és nemesi lakhelyeknek, faluközpontoknak, templomoknak és váraknak csupán töredéke maradt meg az utókor számára. Az uradalmi gazdálkodás során újjáépülő vidék sorsát is nyomon követhetjük.
Külön fejezet foglalkozik a megye pecsétjével és zászlajával, kialakulásuk történetével és használatuk módjával. A továbbiakban megismerkedhetünk a vármegyeháza tervezésével, felvázolásra kerül az építkezés menete is. Megismerhetjük a megye főispánjait, politikai tevékenységeiket, többek között gróf Cziráky Antal Mózes, id. Pázmándy Dénes, Szőgyény-Marich László vagy gróf Széchényi Viktor életútjáról olvashatunk.
A móri születésű Wekerle Sándor részt vett az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című munka megírásában, vállalva megyénk bemutatását. Írásának felidézése külön szakaszt kapott.
Az egykori főváros szakrális szerepének kiemelése sem maradhat el, melynek megismerésében a régészeti ásatások fontossága is megjelenik. A kötetet a régmúlt idők életmódjának, a városi foglalkozások bemutatása zárja.
A szöveges részt bőséges képillusztrációk, továbbá külön képmelléklet egészíti ki.
Az olvasó átfogó képet kaphat a könyvből Fejér megyéről, történelmét olvasmányos módon számos szempontból járja körül. Elsősorban diákoknak és a téma iránt érdeklődő felnőtteknek ajánlom ezt a kiadványt. (Farkas Edit) Katalógusban
Cúthné Gyóni Eszter: „Nem harcolunk, de nem is búcsúzunk…”
A kötet nemcsak a magyar katolikus egyház XX. századi története iránt érdeklődőknek szolgál számos érdekességgel, Fejér megye illetve Székesfehérvár egyháztörténetével kapcsolatban is tartalmaz kiegészítő információkat. Hagyó-Kovács Gyula a rend előszállási mintagazdaságának irányítója volt. Székesfehérváron működött a rend egyik gimnáziuma. A könyv legtöbb fejezetében Fejér megyei eseményekről és helyi egyházi személyekről is történik említés.
A mű szerzője a székesfehérvári ciszterci Szent István Gimnáziumban érettségizett. Doktori disszertációként készült munkáját 2014-ben védte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Alapos kutatást végzett az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában és a Fővárosi Levéltárban, adatai így megbízható forrásként szolgálnak az érdeklődőknek.
Részletesen elemzi a kommunista diktatúra kiépülésének időszakát, a jószágkormányzóként tevékenykedő Hagyó-Kovács Gyula munkásságát a földreformot megelőző években. Ismerteti a rend vezetőinek küzdelmét az intézmények és a diákság érdekében az iskolák államosításának idején. A Mindszenty- és a Grősz-per eseményeinek ismertetése után a Kádár-korszak alig ismert titkos rendi szervezkedéséről, a „Fekete Hollók” ügyéről és a résztvevők elleni persorozatról is ír, melyekben az államellenes vádak mellett egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az erkölcsi lejáratást célzók. Ezekben a perekben is szerepelnek Fejér megyei illetve székesfehérvári egyházi személyek, pl. Kerekes Károly későbbi apát, aki orosztanárként dolgozott Adonyban, Rónay György Detre és Vastag Sándor Tibold székesfehérvári káplánok vagy Palos György Bernardin, a székesfehérvári ciszterci plébánia lelkésze, a rendi ellenállás egyik központi alakja.
A kötet függelékében az apátság ingatlanait, földbirtokait, a ciszterci iskolák tanulólétszámát, a rend börtönbüntetést szenvedett tagjait feltüntető listák, a titkos rendi szervezet felépítésének vázlata, értékes forrás és irodalomjegyzék, képjegyzék és névmutató található. (Bognár Zsuzsa) Katalógusban
Kovács Péter: A barokk Székesfehérvárott
2018. a barokk éve Székesfehérváron. Ebből az alkalomból szeretném ajánlani Kovács Péter művészettörténész és Szelényi Károly fotóművész 1993-ban megjelent könyvét. A barokk Székesfehérvárott című -könyvtárunkban németül is megtalálható - mű két részből áll. Az első részben egy képzeletbeli sétát teszünk az egykori Budai kaputól indulva, a Fő utcán keresztül, az Arany János utca és Megyeház utca érintésével a Kármelita templomig. A séta során Kovács Péter részletesen bemutatja nekünk a mai belváros barokk emlékeit, többek között a jezsuita atyák által épített rendházat, a Nepomuki Szent János-templomot, a Hiemer-házat, a püspöki palotát és a Szent István Székesegyházat. Említést tesz az egykori külvárosok barokk korból származó épületeiről is. A mű második részében több oldalon keresztül gyönyörű színes képek illusztrálják a székesfehérvári barokk korszak ránk maradt emlékeit.A kötetben további kutatást segítő irodalomjegyzék található. (Hajdu Hajnalka) Katalógusban
Varró Ferenc: Szemelvények Csala történetéből
A gyermekkorát Csalán töltő, oda újra visszatért, és ma is ott élő Varró Ferenc húsz éve kezdett foglalkozni a Székesfehérvárhoz tartozó település történetével. Az írott források mellett támaszkodott az egykori csalaiak emlékezéseire, és felvette a kapcsolatot a kastélyt építtető és a Fejér Megyei Szent György Kórházat is alapító Kégl György leszármazottaival is. Nem klasszikus településtörténeti feldolgozás, de a forrásokból gazdag szemelvényeket tartalmazó, a település környékének növény- és állatvilágát, a falu oktatásának, labdarúgásának múltját, a háborús eseményeket is bemutató, a Bicske-Székesfehérvár vasútvonal építésére is részletesen kitérő, és sok fotót tartalmazó, hiánypótló könyvet ajánlhatjuk minden egykori és mai csalainak. Kiemelten foglalkozik a településen sikeresen gazdálkodó Kégl család történetével, és az Agrártörténeti Gyűjtemény kialakításával és mostoha sorsával. A kötetet az egykori lakók névjegyzéke, fotótár és a felhasznált irodalom felsorolása egészíti ki. Az anyaggyűjtés során a Kégl családról összegyűlt adatok alapján készülőben van egy újabb, a család történetét bemutató kötet a szerzőtől. (Komlósi József) Katalógusban
Katalógusban
Katalógusban
Schmidt Egon: Kócsagok birodalma - A Velencei-tó állatvilága
„Az évek távlatából ma már nehéz lenne eldönteni, mikor szerettem meg a Velencei-tavat. A sok, elsősorban a tó állatvilágával kapcsolatos élmény valami furcsa, szép emlékké olvad össze bennem. Hogy mikor is szerettem meg? Talán azon a rég elmúlt őszi alkonyon, amikor, mint kisfiú, először álltam a dinnyési parton, és egészen elmerültem a vöröslő nyugati égbolt előtt vízre érkező libacsapatok csodás látványában.” A Velencei-tó. Mindenkinek más jut róla eszébe. A fürdőzők vidám pancsolása. A lágy hullámokat szelő hajók, vitorlások. A nádas mélyén megbújó madárfajok.
Schmidt Egon 1931. június 16-án született Budapesten, magyar ornitológus, Kossuth-díjas író. Már kisgyermekkorában is érdekelték a madarak, észrevételeit naplójába jegyzete le. Autodidakta módon képezte magát, előbb a Fővárosi Állat- és Növénykertnél, majd a Magyar Madártani Intézetnél dolgozott, ő vezette a Madárgyűrűző Központot. Számos természettudományos könyvet írt, legfőbb témája a szívéhez olyan közel álló madárvédelem.
A Kócsagok birodalma című könyvében a Velencei-tó állatvilágával, elsősorban a madarakkal foglalkozik. Nemcsak azért, mert számára oly kedves állatok, hanem mert a figyelmes természetbarátok rájuk figyelnek fel a leginkább. Az író a kalandozásokat évszakonként csoportosítja. A történeteket átjárja egy varázslatos békesség, szinte látjuk magunk előtt a tájat, halljuk a felcsendülő madárdalt
Könyveiben remek túraútvonal ajánlók, úti cél javaslatok vannak, melyek könnyedén kedvet csinálnak ahhoz, hogy ne csak képzeletbeli, hanem valódi sétát is tegyünk a Velencei-tó környékén.
A Kócsagok birodalma első kiadása 1980 tavaszán jelent meg, majd 20 évvel később a második kiadás is napvilágot látott. Húsz év nagy idő. Nemcsak egy emberében, de bizony a békésen fodrozódó Velencei-tó életében is. Változik a világ, változik az ember is. S bár nem könnyű mindig, de meg kell tanulni elfogadni a változást. A kivágott öreg fák helyett újak nőnek, átalakul a táj, madárfajok érkeznek vagy tűnnek el. De a tó hónapról hónapra évről évre ugyanolyan őszinte alázattal várja és köszönti az érkezőt. S ha eltűnik a zord tél, újra szabadon hullámzik a víz, a susogó nádas sejtelmes titkokat árul el mindazoknak, akik szeretik, óvják, vigyáznak rá. (Csehné R. Judit) Katalógusban
Száz magyar falu könyvesháza
A magyar államalapítás millenniumára 100 településtörténet jelent meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint az adott megyei és községi önkormányzatok támogatásával. Az államalapítás 1000. évfordulója alkalmából, 2000-ben száz kötetben száz falu történetének megírását, közreadását határozták el. Fejér megyéből Alcsútdoboz, Csákvár, Lovasberény, Martonvásár, Pákozd és Zámoly településtörténete jelent meg a sorozatban. A kötetek szerzői az adott települések legjobb ismerői, történészek, levéltárosok, Demeter Zsófia, Erdős Ferenc, Hári Gyula, Hornyák Mária, Kelemen Krisztián, Lukács László voltak.
A falumonográfiák egységes szerkezetben dolgozzák fel a kiválasztott falvak történetét. Minden esetben a természeti környezet leírásával kezdődik az ismerkedés. A legkorábbi régészeti leletektől, az első írásos említéseken keresztül az 1990-es évekig időrendben zajlik a községek életének bemutatása sok térképpel, fotóval, illusztrációval. Az általános, rövidre szabott eseménytörténet után az adott helységről tematikus ismeretekhez jutunk. Például Alcsútdoboz történetében jelentős a birtokos Habsburg-család, vagy Martonvásáron a Brunszvik-család jelenléte. A Függelék minden esetben elengedhetetlen adatokat közöl. Innen megismerhetjük a településen birtokkal rendelkező nemesi családok neveit, a két világháború áldozatait, a helyben született, ismertté vált személyek életútját, esetenként a papok, tanítók névsorait is.
A köteteket Összefoglaló zárja, melyből megtudhatjuk, miért is került be az adott falu a 100 kiválasztott közé, milyen jeles esemény zajlott ott, vagy ki az a helyi személyiség, akinek tevékenysége országos jelentőségűvé vált. Az egységes szerkezet miatt ezek a falumonográfiák további községtörténetek megírásához is mintát jelenthetnek. (Szőnyegi Hajnalka) Katalógusban
Vértes József: Kétszáz esztendő
A kötet a Székesfehérvári Kereskedelmi Társulat történetét dolgozza fel 1712-től. Szerzője a társulat titkára, a Felsőkereskedelmi Iskola tanára, író, újságíró, szakíró. 34 évig tanított az intézményben, annak igazgatója is volt. Művét abból az alkalomból írta, hogy a társulat új, saját székházba költözhetett 1908-ban.1910-ben jelent meg Klökner Péter császári és királyi udvari könyvkereskedő gondozásában. Tekintélyes méretű, 323 oldalas munka, egészoldalas és kihajtható illusztrációkkal. A könyvből 40 névre szóló díszpéldány is készült.
Előszavát dr. Lauschmann Gyula, Fejér vármegye tiszti főorvosa írta. Ajánló sorai gróf Zichy Jánost mint a magyar kereskedelmi szakoktatás patrónusát méltatják. Többen működtek közre a könyv elkészültében: dr. Lauschmann Gyula latin fordítást, lektorálást végzett, Pék János írta a Felsőkereskedelmi Iskola történetét, dr. Kerekes Lajos közigazgatási, dr. Bernstein Béla és Steinherz Jakab főrabbik vallási kérdésekben segítettek a szerzőnek. Mellékletei értékes dokumentumok másolatai: az I. Ferenc császártól származó kiváltság- vagy szabadalomlevél 1712-ből, adófizető lap 1848-ból, inasfelszabadító levelek 1797-ből és 1860-ból, korabeli periratok.
A kötet első részében a céhekről, inasok-mesterlegények-mesterek közötti viszonyokról, a munka korabeli szabályozásáról ír többek között. A 3. fejezetben a társulat alakuló gyűlésének német nyelvű jegyzőkönyve, a 4. fejezetben az első társulati névsor olvasható. Az 5. fejezet a pénzügyi szabályozást ismerteti: költségvetés, adófizetés, kölcsönök. A továbbiakban bemutatja az egymást követő elöljárókat, a társulat életét meghatározó szellemiséget, a kereskedők jogait, a belépés feltételeit. Igen érdekesek az esetleírások, melyek az adott fejezet mondanivalóját szemléltetik. Sok szó esik vallási kérdésekről, melyek számottevően befolyásolták a társulat életét: sokáig nem lehettek tagok „idegenek”, szerb és zsidó kereskedők. Megismerhetjük a székház, a benne működő Felsőkereskedelmi Iskola és társintézményei (inasiskola, reáliskola) történetét. A 25. fejezet a társulat tagjainak és vezetőségének névsorát tartalmazza a kezdetektől. Az utolsó részben bemutatásra kerülnek a Székesfehérváron működő bankok, biztosítók, gyárak, vállalkozások, teljes történetük, a tevékenységük, részvénytársaságok tagjai stb. Ez a rész értékes ipartörténeti forrás. (Bognár Zsuzsa) Katalógusban, teljes szöveggel
Kiss József - Galambos Ottó: Volt egyszer egy ARÉV
A kötet az ARÉV Baráti Kör Egyesület kiadásában jelent meg 2009-ben. Az egyesület ekkor ünnepelte 5 éves jubileumát. A könyv a legendás székesfehérvári vállalat, az Alba Regia Építőipari Vállalat közel hat évtizedes munkájának állít emléket. Székesfehérvár 20. század második felében kialakult arculata elsősorban ennek a vállalatnak köszönhető, de dolgozott az ARÉV Fejér megyében és országszerte több településen, illetve Magyarország határain kívül is pl. Irakban.
A vállalat alapításának 60. évfordulójára megjelent könyv két fejezetből áll. Az első fejezetben Kiss József vezérigazgató az állami vállalat éveit, 1949-1991-ig, a másodikban Galambos Ottó a részvénytársasági időszakot, 1992-2003-ig örökítette meg. Az egyes korszakok jellemzői, feladatai, változásai, érdekességei mellett kiegészítésként táblázatokat, fekete-fehér fényképeket, dolgozói tablókat tanulmányozhatunk. Érdekes nyomon követni, hogy az 1949-ben egyetlen mérnökkel, néhány állvánnyal, létrával, talicskával rendelkező vállalat, hogyan vált egy-két évtized alatt országos hírű építőipari céggé. Épületei szinte minden lehetséges célt szolgáltak a születéstől a temetőig. Alkalmazták az összes lehetséges építési módszert, saját termékeket fejlesztettek és gyártottak. A könyvben több mint 60 oldalnyi színes fényképet tartalmazó „mellékletet” is találunk, mely jól érzékelteti az ARÉV évtizedeken át folytatott sokoldalú munkáját. A kötet elsősorban a volt dolgozók és leszármazottaik számára íródott, de a számtalan érdekes, városunkat érintő információ miatt sokaknak felkeltheti az érdeklődését. (Hajdu Hajnalka) Katalógusban
Perkáta története
A kötet a településtörténeti monográfiák nagyon jó példája. A többszerzős könyv polgármesteri köszöntője után a település földrajzi elhelyezkedése és természeti adottságai segítik a nagyközség térképen való elhelyezését. Mint minden lakott területnél, történetének feltárásánál itt is kiemelt jelentőséggel bírnak a régészeti lelőhelyek. A település műemlék jellegű épületeit is bemutatják. Perkáta történetének ismertetése korszakokra bontva történik; a leghosszabban a török kiűzése és a 19. század közötti időszakot tárgyalja a társadalmat, a vallást és a művelődést középpontba állítva. Az utolsó fejezetben a település néprajzát, néphagyományait, népi építészetét ismerhetjük meg bővebb fotóanyaggal illusztrálva. A felhasznált irodalmat követően a testvértelepülési kapcsolatok alapítóleveleit olvashatjuk. A kötet angol, francia és német nyelvű összefoglalóval továbbá egy néhány oldalas képmelléklettel zárul. Az igényes, értékes ábrákkal és fotókkal illusztrált kiadvány a történelem iránt érdeklődők és a kutatók számára egyaránt fontos forrásként szolgálhat, de természetesen a helyi lakosok is nagy haszonnal forgathatják. (Farkas Edit) Katalógusban
Székesfehérvár
A Magyarország műemlékei sorozat tagjaként Entz Géza Antal szerkesztésében megjelent munka a város műemléki jelentőségű épületeit mutatja be elsősorban építészeti szempontból. A Bevezetőből megismerhetjük Székesfehérvár kialakulásának folyamatát, nyomon követve az egyes városrészek betelepülését, építkezéseit, a népesség folyamatos alakulását, s a település műemlékvédelmének történetét. Az ún. Leltári részben a várostörténet topográfiai szempontból elkülöníthető területi egységei alapján taglalja ismereteit: a történeti belváros, a történeti külvárosok, a külső városrészek és néhány külterület utcáit, épületeit mutatja be. A kötet hatszáz műemlék történeti, szerkezeti és formai leírását tartalmazza, melyek terepbejárás, bibliográfiai gyűjtés, levéltári és más dokumentációs anyagokra támaszkodnak. Az egyházi épületek jellemzése a képzőművészeti díszeken túl a berendezésre is kiterjed. Az egyes tételekhez válogatott bibliográfiát közöl.
Településrészek térképei, épülethomlokzatok ábrái, alaprajzok színesítik a szöveget. Térképmelléklet, és nagy mennyiségű fotót tartalmazó Fotómelléklet, valamint többféle mutató segíti a kutató számára fontos épület megtalálását, közvetlen és tágabb környezetének jellemzését.
A könyvet szakdolgozatírók, kutatók és a város műemléki épületei iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk. (Farkas Edit) Katalógusban
Rosta Helga és Varga Gábor Farkas : Elvarázsolt városlakók
Látszólag ez az éjszaka sem volt más, mint a többi. A Királyok városa csendesen pihent, az utcák némán és üresen ásítoztak. Egy szürke macska volt csupán, Turbo, aki kíváncsian ténfergett a műemlékek között. Azt hitte már mindent tud a városról, Székesfehérvárról… Azt hitte, őt már semmi nem lepheti meg. De mikor a belváros szívében, az Országalma helyén csak néhány tanácstalan kőoroszlánt talált, akik mély sóhajtással bevallották, hogy féltett kincsük elgurult és sajnos fogalmuk sincs, hogyan találhatnák meg, bizony rájött, mekkorát tévedett… Fehérvár történetéről már sok, igen jó és változatos alkotás született. Rosta Helga és Varga Gábor Farkas Elvarázsolt városlakók című könyve azonban mégis kitűnik a többi közül. Nemcsak azért mert rövid, kedves mesével mutatja be a város szobrait, hanem mert ezt oly módon teszi, hogy élvezetes olvasmányt nyújt minden korosztálynak, óvodástól a nagyszülőkig. Oldalról oldalra szinte észrevétlenül megismerhetjük a város nevezetes szobrait, s mire a könyv végére érünk, már mi is részesei leszünk a titoknak. Mert ha feljön a Hold, és varázslattal tölti meg a szuszogó utcákat, Fehérvár szobrai életre kelnek. Megmozgatják elgémberedett tagjaikat, megtárgyalják a fontos és kevésbé fontos híreket, megtalálják, azt, ami elveszett, vagy csak örülnek egy újabb különleges éjszakának… (Csehné Rákos Judit) Katalógusban
Szalai Károly: Városfejlődés Székesfehérváron a XX. sz. elején
Dr. Szalai Károly Városfejlődés Székesfehérváron a XX. sz. elején c. munkája a város dualizmus kori történetének utolsó két évtizedéről ad áttekintést. A kötet 2014-ben, a Lánczos Kornél-Szekfű Gyula Ösztöndíj Alapítvány támogatásával jelent meg. Képet kapunk belőle Székesfehérvár infrastruktúrájának, iskolahálózatának, hivatali intézményeinek, kulturális, egészségügyi, katonai létesítményeinek létrejöttéről, fejlődéséről, működéséről és arról is, hogyan torpant meg az urbanizáció az első világháború következtében. A szerző a következő kérdéseket vizsgálja: Székesfehérvár helye a dualizmuskori városfejlődésben, demográfiai helyzet, társadalmi szerkezet, a gazdaság fejlettségi szintje, az oktatás és közművelődés helyzete, az egyházi élet főbb jellemzői, politikai viszonyok, hivatalok és védelmi szervezetek, a polgári átalakulás, modernizáció során elért eredmények. A kötet fontos megállapítása, hogy a várost elkerülte a nagyipar, ezért a városiasodást egyéb tényezők segítették elő: polgári, katonai igazgatási centrumként, önálló törvényhatóságként, vármegyei központként, regionális hatáskörrel rendelkező, megyei és járási szintű intézmények székhelyeként nyílt lehetősége Székesfehérvárnak a fejlődésre. Az urbanizáció néhány eredménye: többek között megszületett a villanyvilágítás, vízvezeték épült, utcaszabályozás, aszfaltozás történt; felépült a Törvényház és a Kereskedelmi Társulat székháza, a Felsőkereskedelmi Iskola és az Ipariskola; új épületbe költözött az Állami Főreáliskola; elkészült a Szent István Terem és a Vörösmarty Kör székháza; felszentelték a Jézus Szíve templomot; felépült a Szent György Kórház és a tüdőszanatórium, megnyílt az Árpád-fürdő. A könyvet korabeli képeslapok illusztrálják, melyek a képaláírásokkal együtt sokat segítenek a helyismereti tájékozódásban. (Bognár Zsuzsa) Katalógusban
Honty Katalin: A székesfehérvári Sörház és a Sörház-malom története
A székesfehérvári születésű Honty Katalin 1994 óta Svájcban él nyugdíjasként. Itt írta meg Felsőváros két volt nevezetessége, az 1985-ben ipartörténeti műemlékké nyilvánított Sörház és Sörház-malom krónikáját. Személyes kapcsolat fűzi az írónőt ehhez az épületegyütteshez, hiszen dédszülei voltak a „Serház” első magántulajdonosai. A könyv első része a sörfőzés rejtelmeiről szól. Ezt követően a kezdetektől 2012-ig bemutatja az épületeket és az ott történt fontosabb eseményeket, közben felvillantja az egyes történelmi időszakok társadalmi-politikai történéseit is. Itt megtudhatjuk, hogy a malom építéséhez középkori épületek köveit, köztük a királyi bazilika faragványait és török sírköveket is felhasználtak. A többszáz éves épületegyüttes óvóhely, építőipari raktár, hajléktalanok tanyája is volt története során és asztalos üzemként működött sokáig, ill. napraforgó olajat is készítettek falai között. A kronológiai áttekintést 18-19. századi térképek, (terv)rajzok és fényképek teszik szemléletessé. Külön fejezet ismerteti a Sörház malom 1882-es gépészeti berendezési tárgyait-ezeket az államosítás után széthordták- és a Sörház 1988-as műemléki felmérését. Ez azért is fontos, hiszen a középkori alapokon nyugvó malmot, és a 18. század elején létesült Sörház épületeit ma már hiába keressük Székesfehérvár térképén. A régi ötszintes malom 1998-ban leégett, majd összeomlott, napjainkra csupán egy fagerendákkal megtámasztott „tanúfal” maradt belőle. A sörházat pedig 2005-ben szinte teljesen átépítették a Kodolányi János Főiskola terveinek megfelelően. Dr Siklósi Gyula, régészprofesszor így ír a vegyészmérnök végzettségű írónő könyvéről: „Múltunk átörökítése utódainknak erkölcsi kötelességünk. Ha nem teszik meg a hivatásosok, hát megteszik az amatőrök, olyan professzionális módon, olyan átütő erővel, mint ahogyan azt Honty Katalin, az utolsó fehérvári serfőző, a Sörház egykori tulajdonosának és a Sörház malom bérlőjének a dédunokája megtette.” (Hajdu Hajnalka) Katalógusban
Honty Katalin: Az utolsó fehérvári serfőző
Honty Katalin másik helyismereti, Felsővároshoz köthető könyve család- és kortörténet, mely dédapjának, Peuser Frigyesnek, az utolsó fehérvári sörfőzőnek állít emléket. Friedrich Peuser az 1860-as években kelt útra a németországi Hessen tartományból, hogy molnár és sörfőző ismeretek birtokában bérlésre alkalmas sörházat és malmot keressen. Mindezt Székesfehérváron találta meg, ahol letelepedett, feleségül vette a felsővárosi Czechmeister Erzsébetet és családot alapított. Peuser Frigyes és a korabeli Székesfehérvár bemutatása mellett az írónő a feleség családjáról, a Czechmeisterekről is ír, és a házaspár gyermekeinek életútját is bemutatja. Részletesen szól nagyapjáról, Peuser Lajosról, a híres székesfehérvári mérnökről, de említést tesz Székesfehérvár mártírjáról, Havelka Ferenc nemzetőr kapitányról is, aki a Czechmeisterek révén rokona volt. A kötet befejező része a Sörház és a Sörház malom rövid története, hisz Peuser Frigyes családja életének jelentős részét itt élte le. A könyvben az összeállításhoz felhasznált családi és hivatalos iratokat, 22, a Peuser család életéhez kapcsolódó térképet, 46 darabos fotóalbumot ill. mellékletként a Peuserek és a Czechmeisterek családfáját is megtalálhatjuk. (Hajdu Hajnalka) Katalógusban
Nádasdy Borbála: Zagolni zabad?
Gróf Nádasdy Borbála 1939-ben született az egyik legnagyobb magyar arisztokrata család, a Nádasdy-família tagjaként. Édesapja, gróf Nádasdy Pál (1910-1974) arisztokrata, édesanyja Augner Antonia Margit (1914-2006) polgári családból származó táncosnő. Ebből a „rangon aluli” házasságból születik a szerző és nővére, Örzse. Fejér megyében, a híres nádasladányi kastély szomszédságában, Lepsényben, egy szerényebb kúriában éli a család néhány évig zavartalanul boldog, de egyáltalán nem fellengzős, arisztokratikus életét. De sajnos a birtok szinte paradicsomi állapotokra emlékeztető védettsége nem sokáig tart. Édesapját származása miatt megbélyegezték, és megalázták, majd a III. Huszárezred tisztjeként hadifogságba esett a második világháborúban. Borbálának, az 1956-os forradalom után, 1957 elején el kellett hagynia Magyarországot. Bécsben filmszínésznői pályát kezdett tizenhét évesen, számtalan filmben, televíziós szerepben, és színpadon játszott. Elismert balettmesterré Párizsban vált, ahol évtizedekig élt. 1989-ig nem is térhetett vissza Magyarországra, a család birtokait, a lepsényi kúriát és unokabátyját, gróf Nádasdy Ferencet illető nádasdladányi kastélyt elkobozta az állam. A rendszerváltás után azonban egyre gyakrabban jött, majd nemrég véglegesen hazaköltözött. Kulturális nagyköveti munkája mellett műveit népszerűsíti, sajátos történelemóráival, könyvbemutatóival járja az országot. Példaértékű életét a jog-és birtokfosztás, a társadalmi megbélyegzés, a megaláztatás, az emigráció jellemezte, de határtalan életszeretetének, kitartásának köszönhetően képes volt mindenen felülkerekedni és újrakezdeni, sosem adta fel. 2008-ban jelent meg első, irodalmi munkája, a Zagolni zabad?, melyet később A szabadság zaga (2009.) követett. Végül a Maradni zabad! (2010.) kötettel zárja le a három részes, életrajzi alkotást. A Zagolni zabad? szinte pillanatfelvételek tucatjaival, megkapó őszinteséggel mutatja be az írónő gondtalan gyermekkorának apró történéseit, majd a későbbi megpróbáltatásokat, egészen az 1957-es kalandos szökéséig, a disszidálásig. A rövid, lényegre törő fejezetekből álló visszaemlékezés egyszerű mondatai nem adnak lehetőséget egy komolyabb, epikus ábrázolásnak. A kötetet gazdagon illusztráló fényképanyaga segít abban, hogy magunkénak érezhessük történetét. Hogy átérezzük a XX. század minden akkori rettegését és borzalmát. Hogy megértsük, még ha egyik napról a másikra is minden bizonytalanná válik körülöttünk, mert eltűnik a hit, a remény, s az akarat, mindaz, ami a múltat a jövővel kötheti össze, ha a földre dönt a történelem s úgy tűnik semmi sincs, ami miatt érdemes lenne ismét talpra állni, akkor sem szabad feladni. Nádasdy Borbála könyvét bátran ajánlom mindenkinek. Hiszen nemcsak egy magyar grófnő, hanem kicsit mindannyiunk életéről is szól. Reményt tölt a csüggedőkbe, s még ma is világosságot gyújt a reménytelenség sötétjében. (Csehné Rákos Judit) Katalógusban
Kovács Eleonóra: Ugyanaz másképpen (tanulmány)
Az URBS magyar várostörténeti évkönyv VII., 2012-ben megjelent kötetének egyik tanulmánya Székesfehérvár történetének egy nem túl közismert időszakáról közöl érdekes információkat. Szerzője Kovács Eleonóra, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltárának munkatársa, aki „Ugyanaz másképpen” címmel arról írt, hogyan lett koronázóvárosból püspöki székhely a török uralom alól 1688. máj. 19-én felszabadult város, hogyan változott a város képe a 18. század folyamán.
Ír röviden a török kor előtti helyzetről, a visszafoglalt város állapotáról, a császári kamarai adminisztráció tevékenységéről, a lakosság összetételének alakulásáról, a városi kiváltságok visszanyerése utáni helyzetről, a Székesfehérvári Püspökség létrejöttéről. Részletesen beszámol a városban folyó építkezésekről, jelentős egyházi és középületek, magánpaloták, a belváros polgárházainak építéséről, a külvárosok újjáépítéséről. A legérdekesebb azonban a mellékletben a belvárosi házakról és tulajdonosaikról készített adattár. Megtudható belőle, hogy hol lakott és ki volt a város első gyógyszerésze, hogy a Basa u. 4. sz. alatt fürdő üzemelt a 17. század végétől. Kiderül, hogy hol működött a Városi Mintatanoda, ki volt Franz Carl von Cheverelle báró, hol lakott a városi bába 1761-ben. Megtudjuk, hogy a Kossuth u. 14. sz. alatt szegényház is működött, az Arany János u. 20. sz. alatt pedig nem más lakott az 1720-as években, mint a városi hóhér. (Bognár Zsuzsa) Katalógusban
Károly János: Fejér vármegye története
Károly János Fejér vármegye története című monográfiája megyénkben a helyismereti kutatás alapműve. Az öt kötet 1896 és 1904 között a székesfehérvári Csitáry Kálmán és társa nyomdában készült. Károly János (Ráckeve, 1834. - Székesfehérvár, 1916.) püspök, történész. Élete sok szállal kapcsolódik Fejér megyéhez. Tanult, majd tanított a székesfehérvári szemináriumban, melynek igazgatója is volt. Szolgált többek között a Székesfehérvár-belvárosi, és az agárdi plébánián. Részt vett a Fejér Vármegye és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet megszervezésében, annak alelnöke volt. Történészként Fejér megye és Székesfehérvár történetével foglalkozott, és elsőként dolgozta fel a megye történetét az egylet megbízásából. Az 1. kötetben Fejér megye természeti viszonyait, a magyarok előtti őstörténetét, majd a honfoglalástól a magyarság megyei történetét dolgozta fel oklevelek alapján, amelyek a kötetet záró oklevéltárban találhatók. A vármegye kialakulása, területe, birtokosai, a megye közgyűlése, az egyházak, a gazdasági élet alkotják a főbb témaköröket. Külön értéke a kötetnek a sok életrajz. Az archontológiában főispánok, alispánok, országgyűlési képviselők, püspökök életútjairól olvashatunk. A 2. kötet első nagy fejezetében Székesfehérvár részletes történetével ismerkedhetünk meg. A város alapítása, nevének eredete, kiváltságainak bemutatása után végigvezeti a település történetét 1896-ig. Aki a bazilikáról, a királyi palotáról, a káptalanról, szerzetesrendekről, középkori templomokról szeretne többet megtudni, ezt a kötetet forgassa. A szerző részletesen bemutatja a városban 1896-ban működő vallási, iskolai, jótékonysági, közművelődési, és társadalmi intézményeket. A kötet második felében a magyarság történetének Székesfehérvárhoz és Fejér megyéhez fűződő eseményeit veszi számba. Király koronázások, törvénylátónapok leírásaira kerül itt sor. A 3.-4.-5. kötetben Fejér vármegye településeinek történetét foglalja össze Károly János az első okleveles említésektől. Helyenként fotók, a nemesi birtokosok családfái színesítik az oldalakat. Az egyes köteteket oklevéltár zárja. Ajánljuk ezt a kiadványt a Fejér megyei települések történetének megismeréséhez. (Szőnyegi Hajnalka) Katalógusban
