A Velencei-tó

Az ország második legnagyobb tava. (Sokáig megőrizte ezt a pozíciót, ma már megelőzi a Tisza-tó.) Kezdetben csak halászok, nádaratók világa, néhány vitorlással, egy parti kastéllyal. Aztán képek egy régi korból, amikor divatba jött a fürdőzés és a nyaralás, fürdőházakkal, üdülőkkel, üzletekkel, étteremmel. Majd hosszú szünet után egy másik korszak, amikor a felvételek tanúsága szerint már közkedvelt célpont volt a strandolni kívánók számára a Velencei-tó. Ebben az időben a hazai nyaralás volt általános, amelyre lehetőséget egykori kastélyépületekben, villákban és meglehetősen szerény létesítményekben kialakított üdülők nyújtottak, csak később épült korszerű hotel. A vendéglátást szolid éttermek és halászcsárdák szolgálták.
A tó települései igyekeztek a nyaralók számára szebbé tenni a környezetet, erről tanúskodnak a felbukkanó szobrok, alkotóik között egy fehérváriaknak kedves szobrász (Bory Jenő). Lelkes sportembereknek köszönhetően fejlődésnek indult a vitorlázás. A turistahajóknak új móló épült.
A tónál nyugodt pihenésre volt lehetőség. A horgászok csendesen csónakáztak, a telektulajdonosok, az üdülők és a strandolók is kedvelték ezt a nyugalmat. Más világ volt, azonban valami kipróbálható belőle.

2020-ban (is) nyaraljunk itthon!

Bognár Zsuzsa